Szumowski Ulászló - Herczeg Árpád: Az orvostudomány története - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 167. (Budapest, 1939)
D) A középkori orvostudomány - XXI. A középkori szellem
vetette magát a középkori ember a természetfeletti erők oltalma alá. A középkorban nagy jelentőségre tettek szert a szenteknek testi maradványai vagy azoknak a tárgyaknak a darabjai, amelyekkel a szentek érintkezésbe jutottak: az ú. n. ereklyék. A különböző templomokban őrzött középkori ereklyék katalógusai ismertek. Nyugaton híres volt a párizsi Notre-Dame templom, melyben egyebek között megvoltak: Sz. Dénes szőrruhája, fejének és két térdének darabkái, Sz. Germanus szakálla és szőrruhája, egyike azoknak a köveknek, amelyekkel Sz. Istvánt megkövezték, a gyermek Jézus néhány hajszála és pólyájának egy darabkája, egy tövis Krisztusnak töviskoronájából, Sz. Fülöp bordája és foga stb. A legbecsesebb ereklyéket azonban Szent Lajos francia király szerezte meg a byzánci császártól, akinek készpénzre lévén szüksége, áruba bocsátotta a konstantinápolyi kincstár ereklyéit. A császár személyesen hozta el Krisztus töviskoronáját Franciaországba és ezt az igen becses szent tárgyat 20.000 font színezüstért adta el a francia királynak. Ugyanez a francia király 8 évvel később még számos szent ereklyét szerzett be ugyanebből a forrásból: a Szent Keresztfa egy nagyobb darabját, egy darabkát abból a gyolcsból, amelybe Krisztus testét takarták, mikor a sírba helyezték, azt a törülközőt, amellyel az utolsó vacsorán megtörölte az apostolok lábát, Mózes vesszejét stb. Sajnos, e becses ereklyék közül néhány magában Párizsban is nagyobb számban — több példányban is megvolt és nem tudták, melyek a valóban hitelesek. Töviskorona három is volt, a világ különböző tájain pedig Krisztusnak összesen 560 állítólag hiteles töviskoronáját számolták össze. (Ptasnik). Az ereklyék a középkori orvoslásban, épúgy, mint az egész középkori életben, igen fontos szerepet játszottak. A templomtorony csúcsában elhelyezve, állítólag megvédte azt a villámcsapástól. Az emberek valamilyen szent ereklye darabkáját tartalmazó nyakérmeket, scapulareket függesztettek a nyakukba. Nyugaton a módos nők ereklyéket tartalmazó zacskócska nélkül ki sem mentek a házból. Minden vagyonosabb család házában voltak szent maradványokkal megtöltött becses dobozkák, valóságos ékszerész-remekművek. A lovagok kardjuk markolatában hordták az ereklyéket. Háború idején a papok ereklyékkel kísérték a hadakat. Ereklyékkel gyógyították a betegséget és védekeztek is ellenük. A keresztény ereklyék mellett a különféle amuleteknek is nagy volt a jelentősége: a középkor embere egész hiszékenységével bízott ezekben. Hatásosak voltak a gyógyító erejű bűvös gyűrűk. A fecskefészekből előkerült rejtélyes kő állítólag védelmül szolgált az epilepsia ellen. A gyermekeknek lófogakat függesztettek a nyakukba, hogy könynyebben jöjjön a foguk. (1) A középkor kezdetén híres volt az »Abracadabra« varázsige, amelyet pergamenre, bőrre vagy fára olyan módon írtak 11 sorban, hogy minden következő sor végén egy-egy betűt elhagytak. Az egész felírás háromszöget alkotott, s állítólag lázgyógyító ereje volt. Az 1431. évben máglyán boszorkányként megégetett Jeanne d’Arc bírái sokat foglalkoztak az ő gyűrűivel, vizsgálva azok jelentőségét. (1) Nálunk a fecskekövet valamint a topázt lidérc (incubus) ellen amuletként hordozták az emberek a hónuk alatt (Ballagi Aladár: Kecskeméti W. Péter Ötvöskönyve, Budapest, 1884. év, 272. és 282. lap).