Szumowski Ulászló - Herczeg Árpád: Az orvostudomány története - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 167. (Budapest, 1939)

D) A középkori orvostudomány - XXI. A középkori szellem

vetette magát a középkori ember a természetfeletti erők oltalma alá. A középkorban nagy jelentőségre tettek szert a szenteknek testi marad­ványai vagy azoknak a tárgyaknak a darabjai, amelyekkel a szentek érintkezésbe jutottak: az ú. n. ereklyék. A különböző templomokban őrzött középkori ereklyék katalógusai ismertek. Nyugaton híres volt a párizsi Notre-Dame templom, melyben egyebek között megvoltak: Sz. Dénes szőrruhája, fejének és két térdének darabkái, Sz. Germanus szakálla és szőrruhája, egyike azoknak a kövek­nek, amelyekkel Sz. Istvánt megkövezték, a gyermek Jézus néhány haj­szála és pólyájának egy darabkája, egy tövis Krisztusnak töviskoro­nájából, Sz. Fülöp bordája és foga stb. A legbecsesebb ereklyéket azonban Szent Lajos francia király szerezte meg a byzánci császártól, akinek készpénzre lévén szüksége, áruba bocsátotta a konstantinápolyi kincstár ereklyéit. A császár személyesen hozta el Krisztus töviskoro­náját Franciaországba és ezt az igen becses szent tárgyat 20.000 font szín­ezüstért adta el a francia királynak. Ugyanez a francia király 8 évvel ké­sőbb még számos szent ereklyét szerzett be ugyanebből a forrásból: a Szent Keresztfa egy nagyobb darabját, egy darabkát abból a gyolcs­ból, amelybe Krisztus testét takarták, mikor a sírba helyezték, azt a tö­rülközőt, amellyel az utolsó vacsorán megtörölte az apostolok lábát, Mó­zes vesszejét stb. Sajnos, e becses ereklyék közül néhány magában Pá­rizsban is nagyobb számban — több példányban is megvolt és nem tudták, melyek a valóban hitelesek. Töviskorona három is volt, a világ különböző tájain pedig Krisztusnak összesen 560 állítólag hiteles töviskoronáját számolták össze. (Ptasnik). Az ereklyék a középkori orvoslásban, épúgy, mint az egész kö­zépkori életben, igen fontos szerepet játszottak. A templomtorony csúcsá­ban elhelyezve, állítólag megvédte azt a villámcsapástól. Az emberek va­lamilyen szent ereklye darabkáját tartalmazó nyakérmeket, scapulareket függesztettek a nyakukba. Nyugaton a módos nők ereklyéket tartalmazó zacskócska nélkül ki sem mentek a házból. Minden vagyonosabb család házában voltak szent maradványokkal megtöltött becses dobozkák, való­ságos ékszerész-remekművek. A lovagok kardjuk markolatában hordták az ereklyéket. Háború idején a papok ereklyékkel kísérték a hadakat. Ereklyékkel gyógyították a betegséget és védekeztek is ellenük. A keresztény ereklyék mellett a különféle amuleteknek is nagy volt a jelentősége: a középkor embere egész hiszékenységével bízott ezek­ben. Hatásosak voltak a gyógyító erejű bűvös gyűrűk.­ A fecskefészek­ből előkerült rejtélyes kő állítólag védelmül szolgált az epilepsia ellen. A gyermekeknek lófogakat függesztettek a nyakukba, hogy köny­­nyebben jöjjön a foguk. (1) A középkor kezdetén híres volt az »Abracadabra« varázsige, ame­lyet pergamenre, bőrre vagy fára olyan módon írtak 11 sorban, hogy min­den következő sor végén egy-egy betűt elhagytak. Az egész felírás há­romszöget alkotott, s állítólag lázgyógyító ereje volt.­ ­ Az 1431. évben máglyán boszorkányként megégetett Jeanne d’Arc bírái sokat foglalkoztak az ő gyűrűivel, vizsgálva azok jelentőségét. (1) Nálunk a fecskekövet valamint a topázt lidérc (incubus) ellen amulet­­ként hordozták az emberek a hónuk alatt (Ballagi Aladár: Kecskeméti W. Péter Ötvöskönyve, Budapest, 1884. év, 272. és 282. lap).

Next