Magyary-Kossa Gyula Dr.: Magyar orvosi emlékek IV. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 168. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár ( Magyar Protestáns Egyháztört. Adattár, XIV. 1931.), továbbá Révész Imre: Magyar tanulók Wittenbergában (M. Tört. Tár VI., 1859.). 2. 1700. Gyógyszerészek és gyógyszertárak Besztercebányán a 18. században. (Jurkovich cikke a «Népegészségügy» 1927. évfolyamában.) — Pozsonyban. (Vámossy, 281. és köv. 1.) 3. 1700. Aradi orvosok a 18. században . lásd Márki Sándor : Arad vármegye és A. város tört. II. 636. 4. 1700. Járványos bajok Sopronban (1700-tól 1709-ig). Lásd Loeir András: Historia epidemica Hungáriáé stb. (Linzb. I. 589. és Győry Bibi.) Ezenkívül WeszprémiII. 207.) említi meg, hogy Loewnek egy kézirata is maradt a magyaróvári fürdőről: «Consilium de balnei Altenburgensis in malo ischiadico salutari usu». Fia, Loew Károly Frigyes, ki akarta adni, de a halál meggátolta ebben. 5. 1700. Egyetemi hallgatók fegyelmezetlensége. — Más helyen (MOE, I. 27. s köv.) már említettem, hogy az orvosnövendékek és jogászok fegyelmezetlen viselkedése, verekedéseik, összetűzéseik a tisztikarral stb. elég gyakoriak voltak. Mentségükre szolgál, hogy sokszor nem ők voltak a kezdeményezők, így például fel van jegyezve (Corp. status., III. 705.), hogy Debrecenben (1700) a köznép azzal ingerelte a főiskola hallgatóit, hogy azt kiabálta utánuk : « Kád alá deák !» Végre is a város tanácsának kellett közbelépnie és megtiltania ezt a kötekedést, mely gyakori zenebonokra vezetett. 6. 1700. Sebészek. Borbélyok. — a) A borbélyremek Komáromban (1. Honművész, 1833. 25.). — b) A lévai borbélyokról (uo 25.). — c) Schach Tóbiás magyarországi származású («von Grostschitz auss Niederungarn, statuum chirurgus in Mistelbach») vizsgát tesz a bécsi egyetemen. Gyakorlati ismeretei kielégítők, az elméletiek kevésbbé. Áteresztik, azzal a figyelmeztetéssel, hogy szorgalmasan tanulmányozza a sebészeti könyveket. Mindegyik doktornak 4 irtot, a kincstárnak ugyanannyit, a két vizsgáztató sebész mindegyikének 3—3 irtot fizetett. (Acta Vindob., VI. 165.) 7. 1700. a) Közegészségügy, élettartam, himlő járványok a 18. században Hódmezővásárhelyen. (Lásd Szeremlei IV. 133.) — b) Fürdők, kutak, vízvezeték Nagyszebenben , egy érdekes régi kút képével a 176. lapon. (Lásd Sigerus, 103.) — c) Népesedési statisztika a 18. században Kalocsán. (Lásd Murányi, 29—32.) Táblázatos kimutatás 1700-tól 1800-ig. Szinte csodával határos, hogy a mostoha közegészségügyi viszonyok ellenére a 18. században sokkal kedvezőbb volt Kalocsán a születések arányszáma, mint manapság. Alig volt egy-két olyan év, mikor többen haltak meg, mint ahányan születtek. 8. 1700. Kézirat. Közegészségügy. — «Opinio an et quomodo in puncto conservationis ac reparationis sanitatis civibus Hungariae commode prospici possit.» A 18. századból való kézirat a szerző neve nélkül a Nemz. Múzeum kézirattárában . Orvost. Ivrét, 8. szám. (Érdekesen írja le , hogyan lehetne hazánkban megjavítani a közegészségügyet. Azután felsorolja a gyakorló orvosok, sebészek, gyógyszerészek és bábák feladatait s kötelességeit.) 9. 1700. Ásványvizek. Borszék. — Cseh Károly (Borszék, gyógyászati és nemzetgazdasági szempontból. Bp, 1873., 63.) szerint az a hagyomány, hogy a borszéki ásványvízforrásokat b. Bánffy Dénes fedezte fel 1773-ban, teljesen téves. Már 1700-ban szó van bizonyos okmányokban Borszékről. 1745-ben megbüntették a királybíró pásztorait, mert az ott levő fürdőházakat majd minden évben lerontották. 1762-ben az első székely gyalogezrednek már háza volt a forrás közelében, mely mellé a következő évben még több épült. Talán már a rómaiak is ismerték, mert a közeli ásatások alkalmával sok római pénzt találtak. 1804-ben Zimmershausen Antal bécsi tanácsos többedmagával 28 évre bérbe vette. A haszonbér, mely 1804-ben csak 400 magyar frt volt, 1868-ban már 52.821 p. é. forintra emelkedett. (Lásd még : MOE I. 148.) 10. 1700. Illava városa üres telket ajánl fel Frideczky János plébánosnak ispotály építésére, ki saját költségén fel is építteti és berendezi a xenodochiumot. 11. 1700. Ispotály (xenodochium) Bártfán, egyszersmind szegények háza. Régi számadásai megvannak a bártfai levéltárban. (Tóth, III. 635.)