Darányi Gyula dr.: Közegészségtan 3. Fertőző- és népbetegségek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 169. (Budapest, 1940)
VI. Fejezet. Állati eredetű betegségek
kóborlási ösztön. Az öntudat, sőt a közelgő halál érzése megvan. A halál 3—5 nap alatt, 100% lethalitás. A veszettség vírusa főleg az idegrendszer szürke állományában van. Nyilván az idegek mentén halad fel. Némelyek felveszik, hogy a tengelyfonalak, mások, hogy az endoneuralis nyirokutakon hatol fel. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy az incubatio annál hosszabb, minél hosszabb az idegpálya a harapási sebtől az agyvelőig. Fej-, főleg orrharapások a rövid incubatio miatt csaknem mindig halálosak, mert az oltás nem jöhet elég korán. A vírus feljutva a központi idegrendszerbe, elterjed a szürke állományban, ahonnan bejutva a n. facialis chorda tympaniján át a parozisba, a nyálba is bekerül. Máj, lép, izmok nem tartalmazzák a vírust. Jelen van azonban a virus a harapási helyen, annak hegszövetében is. Az idegsejtekben a virus záradéktesteket, ú. n. Negri testeket hoz létre, amelyek legnagyobb számban az ammonszarvakban vannak. Ezek kerek vagy tojásdad képletek, acidophil alapanyagban basophil szemcsékkel. Ez utóbbiakat virus rögöcskéknek tekintik. A vírus csak durvább bacterium szűrőkön halad át, úgymint a himlő vírusa. Nagysága 100 m/t. .A tenyésztés szövetkultúrában és tyúktojásban sikerrel járt. Meleg, már 55 C() percek alatt elpusztítja. Hasonlóan a legtöbb dezinficiens iránt érzékeny. Szárítással szemben néhány napig ellenáll. Fagyasztás: glycerin, phenol (1%) iránt, rothadással szemben kevéssé érzékeny. Lyssa agyvelőket virulens állapotban, fagyasztva 25—26 hónapig is el lehet tenni. A konzerválás glycerinben 4- 6 C°-on tartva is lehetséges. A terjesztésben kutya (90%-ban), ritkábban macska, farkas, róka, hiéna szerepelhet, Indiában sakál is. A betegség terjedése a veszett kutyák nagy kóborlási vágya miatt elég gyors. Angliában egy kutyát 1918-ban repülőgépen csempésztek be. Véletlenül fertőzött volt és 27 megyében rövidesen a bajt elterjesztette 150 veszettségi esettel. Csak évek múlva tudták a betegséget újra kiirtani. A lappangási idő utolsó napjaiban már fertőzhet a kutya harapása. Nem minden harapás okoz azonban betegséget: ruha ledörzsölheti; vér lemoshatja; kiégetés, kivágás, kiszívás, jódtinetura, savkezelés a vírust hatástalaníthatja; a nyál sem tartalmaz mindig elegendő vírust. A tapasztalat szerint a megmart egyének 206/o-a betegszik meg csak. Magyarországon 1890-től 1908-ig 394 embert halt meg lyssában. 1909-től 1927-ig 312, 1928-tól 38-ig 28, 1937-ben 4, 1938-ban csak 1 lyssa haláleset volt. A veszettségi oltást Pasteur alkalmazta először. Megkülönböztetnek tulajdonképpen postinfectiós és praeinfectiós preventív oltást. A postinfectiós oltás lényege az, hogy a hosszú incubatio miatt a harapás után még a szervezetnek gyors immunizálása lehetséges, mielőtt a betegség kitörne. A praeinfectiós oltások a kutyák megelőző oltásával történnek (l. később). Pasteur a postinfectiós oltáshoz az ú. n. fix vírust használta. Ezt előállította úgy, hogy az ú. n. utcai vírust (a veszett kutya agyveleje) nyúlba subdurálisan oltva, az elpusztult nyúl agyvelejével újabb nyúlat fertőzött és további nyúlpassagot végzett mindaddig, amíg a betegség lappangási ideje a nyúlon 6 napra szállt le. Ennél tovább a virulentiát már emelni vagyis tovább csökkenteni az incubatiót nem lehetett. Régen azt gondolták, hogy a fix virus virulentiája nyúlra fokozódott, emberre pedig csökkent. A mai felfogás szerint azonban a virus elvesztette a subduralis oltások által a subentis felől tapadóképességét vagyis teljesen az agyvelő