Darányi Gyula dr.: Közegészségtan 3. Fertőző- és népbetegségek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 169. (Budapest, 1940)
II. Fejezet. A légutakon át terjedő betegségek
5’ 67 Az oltás Hatásának lényege. A tehénhimlőt talán úgy lehet tekinteni, mint a variola vírusának állatpassage útján történt gyengülését. A tehénhimlő most is előfordul. Leginkább az emberi himlőoltóanyag fertőzi a feje útján a tehenet. A spontán tehénhimlő átvitele szintén a fejés kapcsán egyik tehénről a másikra előfordul. Származhat azonban frissen oltott vagy pedig varolában szenvedő egyéntől is tehénhimlő. Mindenesetre érdekes, hogy a spontán tehénhimlő sokkal közönségesebb volt akkor, amikor még a himlő el volt terjedve, mint manapság. A himlő különben éppúgy, mint a tehénhimlő más állatokra is: ló, birka, disznó, nyúl (lapina) stb is átoltható sikerrel. A vaccinatio nem egyéb, mint a szervezet aktív immunizálása himlő ellen, amikor is állat (borjú-) passagessal gyengített himlővírus az ú. n. vaccina beoltása a szervezetet ellenanyag termelésre készteti. Az oltás ilyen gyengített vírussal nem idéz elő nagyobb fokú megbetegedést, de mégis immunitást hoz létre a teljes virulentiájú variola vírus ellen is. Az ilyen oltást, állatpassagessal gyengített vírussal tudatosan csak Pasteur idejében kezdték végezni. Jenner, amidőn az immunizálás ezen módszerét használta korát majdnem egy évszázaddal megelőzte. A himlőoltás az aktív immunizálás jóformán tökéletes módszere, amikor gyengített kórokozóval könnyű betegséget előidézve, a betegség súlyos alakja ellen adnak védettséget. Tulajdonképpen ez volt az elgondolás Pasteur nagyszerű felfedezéseiben is a lépfene, a sertésorbánc, a veszettség elleni aktív immunitás létrehozásában. Jenner kezdetben azt hitte, hogy az oltás élethossziglani immunitást biztosít. Ez a feltevés azonban hamarosan tévesnek bizonyult. Lassanként áthatolt a revaccinatio szükséges volta (német-francia háborúban 1870— 1871-ben!). Az oltás szolgáltatta védelem lassanként gyengül és általában 10 évre becsülik a tartamát. Ezért törvényileg elő van írva az újraoltás is, amely azután többnyire már az egész életre ad immunitást.Oltandó ezért minden iskolás gyermek másodszor is, legkésőbb abban az évben, amelyben 12. életévét betölti, ha csak az utolsó 5 évben nem állotta ki a himlőt vagy pedig eredménnyel nem oltatott. Az iskolaköteles koron kívül minden újoncnak a katonaságnál is oltatnia kell magát. Franciaországban az oltás az első, 11 és 21-dik életévben kötelező. Ajánlatos, hogy olyanok, akik himalos betegekkel érintkezésbe jutnak, oltassák magukat már akkor is, ha az oltás 5 évvel azelőtt vagy régebben volt. 5 éven belüli, de sikertelen oltás esetén szintén ajánlatos az újraoltás, ha a megbetegedés illetve a fertőzés lehetősége megvan. Variola járvány esetén a fenyegetett személyeket (nem oltottakat, 5 évnél régebben oltottakat, 5 éven belül sikertelenül oltottakat) szükséges azonnal újraoltani, esetleg kényszeroltást is végezni, általában mindazokat, akik megfelelő oltási bizonyítvánnyal nem rendelkeznek. Ilyen rendelet kibocsátására több állam törvénye felhatalmazást ad a kormánynak. Szabály mindenesetre, hogy az oltás után 5 évig himlőfertőzés alig tapad, de azután a védelem gyengül és 10 év körül már nagyrészt el is tűnik. Az immunitás eltűnése sokszor csak részleges, úgyhogy variola helyett csak az enyhébb variola is lép fel. Leírták (Plehn), hogy négereknél az immunitás még hamarább, néha már 1—2 év múlva kialszik az oltás után. Újabban Angliában végzett statisztikai gyűjtés szerint az első oltás után 12 év, a második oltás után 20 év az immunitás tartama. Egész életre szóló immunitás e szerint nem maradna vissza.A második oltás után is 15—20 év múlva végzett újraoltásokkal 300 g/o fogamzás volt található (Gins statisztikája szerint). Németországban 1917- ben, amikor Oroszországból behurcolt himlőben 500 ember betegedett