A pestis betegség ismertetése (Budapest, 1899)
1. Kórboncztan
104021 , r\r\r\ belügyminiszteri számhoz. 1899. 6. Kórboncztan. 1. A pestis méregnek leggyakoribb és legjellemzőbb focalisatiója a nyirokmirigy s általában a nyirokrendszer. Innen van a neve is : pestis bubonica s. bubonum, clades glandularia, Morbus inguinarius. A) Ez az u. n. lymphatikus vagy bubonicus alak. Tisztán boncztanilag véve a pestisbubónál a nyirokmirigy gyulladásának minden alakjával találkozhatni : velős duzzadás, kocsonyás beszűrődés, haemorrhagiás infarcirozás, puriformis (népszerű) lágyulás, igazi elgenyedés és nekrosis. Nagyobb kisebb fokban sohasem hiányzik emellett a szomszédos fasciák, zsírszövet, edény-ideg hüvelyek, esetleg az izomzat kocsonyás vagy haemorrhagiás beszűrődése s mert e mellett a bubó rendesen nem egyetlen mirigy, hanem tőszomszédos mirigyek paketjéből áll, ez után jönnek létre azon subcután ökölnyi, almányi daganatok, melyeket az orvos tésztás tapintatuaknak érez. 2. A babot okozó pestisméreg a nyirokmirigybe rendesen a köztakaró útján jut be. Erosio, horzsolás, gyakran csípés (bolha) vagy bármely észrevehetetlen kicsinységű sérülés szolgáltatja a behatolás kapuját, melyet 20 esetben átlag egyszer lehet észrevenni. Ily helyen pustula phlyktena, hólyag származhatik, zavaros kenékkel és piros udvarral; ez a pusztula hamar megpukkad, beszárad s barns beszáradt alapú kráterszerű nagyobb-kisebb fekéllyé lesz, ebből pedig carbunculus vagy nagyobb, mélyebb nekrosis fejlődhetik. 3. A bőrbeli primar lasiot a bubóval a meggyulladt nyirokedények élénk piros vagy beszúrt kötegei kapcsolják