Acta Hungarica 6. (1995)

IRODALOMTUDOMÁNY - Fedinec Csilla: A magyar irodalom tanítása a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban az 1940-60-as években

FEDINEC CSILLA (Ungvár) A MAGYAR IRODALOM TANÍTÁSA A KÁRPÁTALJAI MAGYAR TANNYELVŰ ISKOLÁKBAN AZ 1940-60-AS ÉVEKBEN Az 1940-60-as években felnőtt egy nemzedék, amely kitermelte, illetve felnevelte a kárpátaljai értelmiség képviselőit, akiknek génjeiben kimutatható az iskolában beírt kód. A domináns elem nyilvánvalóan az anyanyelv és az anyanyelvi irodalom volt. A második világháború éveiben a szóban forgó régió közigazgatásilag a Kárpátaljai Kormányzóság, illetve a jobbára magyarlakta vidékek Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék fennhatósága alá tartoztak, tanügyigazgatásilag pedig a kassai, a szatmárnémeti és a kárpátaljai tankerületek illetékessége terjedt ki rá­. A tanrendet szabályozó rendeletek értelmében a magyar tannyelvű iskolákban egységesen az ország egész területén érvényes tankönyvek voltak használatosak­, amit visszatükröznek a korabeli iskolai értesítők és évkönyvek tankönyvjegyzékei is. A magyar irodalom tekintetében két specifikum említésre méltó: egy az iskolának szóló és egy az iskolában ható. Az első esetben a konkrét iskolai vonzatot még nem sikerült bizony­ítanunk, mert nem tudunk arról, hogy előadták volna az egyetlen “kárpátaljai” iskoladrámát. A szerző Siklaky Dezső gyöngyösi tanító, akit a “Rákócziak földjé”-nek megtérése ihletett írásra. A mű irodalmi értéke nem különösebben figyelemre méltó, ajánlása az, ami miatt kiemeljük a feledés homályából­. Nem fektetünk rá súlyt, mert az iskolai oktatásban még kevésbé lehetett szerepük, de megemlítünk még két irodalmi vonzatú adalékot: a munkácsi magyar gimnázium 1940-1941. tanévet felelevenítő negyedikes osztálynaplóját, és a lexikonokból többnyire kimaradó írónő, Rónay Márta regényes, vidékünk történelmi és irodalmi hagyományait- bár érintőlegesen - de szinte maradéktalanul felölelő kultúrsétáját­. Lényegesebbnek tartjuk felhívni a figyelmet egy a maga nemében egyedülálló gimnáziumi irodalmi tankönyvre, melyet az Árpád fejedelem nevét viselő munkácsi magyar gimnázium VIII., érettségiző osztálya állított össze 1941-ben­. Irodalmunkat az alábbi témakörök szerint tárgyalja: ősköltészet, mondák, nyelvemlékeink, kódexek, legendák, vallásos és világi költészet Balassa Bálintig, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István, a kurucköltészet, Mikes Kelemen, Bessenyei György, a latinos irány, Virág Benedek, a magyaros irány, Csokonai Vitéz Mihály, Kálmán József, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Katona József, Kemény Zsigmond, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór, Szigligeti Ede, a népszínmű, Madách Imre, Csiky Gergely, Vajda János, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, legújabb irodalmunk. A felhasznált irodalomjegyzékében ott találjuk többek között a Pintér-, Beöthy-, Alszeghy-Sík-, Szerb Antal-féle magyar irodalomtörténeteket, Horváth János Petőfi - tanulmányát, Bölöni György Az igazi Ady-ját. A tankönyv fő sajátosságára az utószó mutat rá a legkézenfekvőbben: “Könyvünkön végig érezhető az egyes írók, ill. művek irodalmának,, kritikájának hatása. Gondold meg okait, kedves Olvasó, s jóhiszeműen érdemnek fogod ítélni. Megértheted, hogy mi nyolcadikos gimnazisták nem kötelezhetjük hiányos egyéni felfogásainkat könyvünk révén másokra is. Rövid két éves magyar tanulásunk még nem adhatta meg azt a tudást, hogy a művek mélyén rejlő értékeket felismerhessük, és helyesen megítélhessük.

Next