Alkalmazott Nyelvtudomány 12. (2012)
2012 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - VÉKONY VALÉRIA: Írott nyelvi kétnyelvűség németországi magyar migráns gyerekek körében
írott nyelvi kétnyelvűség németországi magyar migráns gyerekek körében Kétnyelvű környezetben igencsak nehéz egy sorrendiség felállítása, hiszen a nyelvelsajátítás folyamata, amely magában foglalja a beszédpercepció és a beszédprodukció fejlődését, még egy nyelv elsajátítása során sem lineáris folyamat (vö. Gósy, 2005). A nyelvvel való tudatos azonosulás megítélése gyermekkorban szintén akadályokba ütközik, és a nyelvi kifejezőkészség megítélése (a legjobban ismert nyelv) sem nyújt egyértelmű támpontot (1. függelék). A nyelvhasználat gyakoriságát tekintve általában egyéni helyzetektől függ, mikor melyik nyelvnek van prioritása a másikkal szemben. A nyelvek funkcióbeli különbségére (intimitás nyelve, játék nyelve, ismeretszerzés nyelve stb.) sincs egységes szabály, mivel a tapasztalat azt mutatja (Burkhardt Montanari, 2002a; Montanari, 2002b; Nodari/De Rosa, 2006; Leist-Willis, 2010), hogy a gyerekek egy családon belül is, tehát csaknem azonos körülmények között, másképp kezelhetik a nyelveket. Ebben az összefüggésben nagy jelentőséggel bír a család etnikai összetétele és nyelvi konfigurációja is. A homogén etnikumú családokból származó gyermekek általában a szüleik származási nyelvét használják egészen addig, amíg óvodába kerülnek. Receptív ugyan kapcsolatba kerülnek a társadalom nyelvével, de nincsenek arra kényszerítve, hogy használják azt. Azokban a családokban, ahol a szülők csekély mértékben vagy egyáltalán nem beszélik a társadalom nyelvét, szinte minden esetben elutasítják annak használatát. Az ilyen típusú nyelvi felállás könnyen arra készteti a külső szemlélőt, hogy a családnyelvet tekintse a gyermek anyanyelvének, a társadalom nyelvét pedig idegen nyelvként kezelje a gyermek szemszögéből. A heterogén etnikumú családoknál, ha csak tehetik a szülők, a kezdetektől fogva a Grammont és Ronjat nevével fémjelzett egy személy - egy nyelv stratégiát alkalmazzák, következésképpen ha a nyelvhasználat gyakoriságát vesszük alapul, két anyanyelvről beszélünk. 2.2. Származási nyelv - második nyelv A származási nyelv fogalma a bevándorlás szempontjából attraktív országokban terjedt el igazán. Németországban több évtizede jelentős migrációs mozgásokat tartanak nyilván, de a fogalom (köszönhetően a Pisa-felméréseknek) csak az elmúlt években kapott nagyobb visszhangot. Szűkebb értelemben az országhatárok átlépésével járó migráció következtében a másod- és harmadgenerációs migránsok körében kialakuló nyelvhasználat egyik attribútuma. Származási nyelvről tehát a társadalom hivatalos nyelvétől vagy nyelveitől eltérő nyelv rendszeres alkalmazása esetén beszélünk. Tágabb értelemben abban az esetben használjuk a fogalmat, amikor a társadalom nyelve megegyezik az egyén anyanyelvével, mint például a magyar Magyarországon vagy a német Németországban. Ezt támasztja alá a témát felölelő német szakirodalomban és sajtóban többször olvasható „Kinder nichtdeutscher