Antik Tanulmanyok 7. (1960)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Az óegyiptomi orvostudomány mint az archaikus gyógyászat fejlődésének egyik típusa

AZ ÓEGYIPTOMI O­H YOST Г DOM­A X Y 3 Minden orvostörténész előtt jól ismert, hogy még ma is használatos gyógyszereink­nek nagy részét a tapasztalat útján ismerte meg az emberiség. Ilyenek pl. a coca levél (cocain), a curare, a stryehnin-féleségek, a lobelin, a chinin és még sok más fontos gyógy­szer. Mi úgy képzeljük el, hogy az ember egykor a mathematikai statisztikai értelemben vett «véletlen választás» útján ismerte meg ezeknek a növényeknek gyógyító hatását, éppenúgy, mint ahogyan valaha észrevette, hogy bizonyos betegségei a hideg vagy meleg hatására megszűnnek. Az empíria és a mágia primátusát illetően igen fontosnak tarthatjuk az időrendi­ség kérdésének vizsgálatát, annál is inkább, mert Sigerist jogos megállapításokat tesz a pyramis szövegekről, sőt az azokat megelőző időkre vonatkozóan. Nem vitatható, hogy mágikus vonatkozású emlékeink annál sokkal régebbiek. Általában azon az állás­ponton vagyunk, hogy a középső palaeolithikumnál régebbi leletekben nincsen nyoma a természetfeletti képzeteknek. Nem tagadható viszont az, hogy gyógyászati emlékeink oar ' sokkal régebbiek. - M­indezek alapján nem láthatjuk kétségesnek, hogy a gyógyító törekvések az emberiséggel hozzávetőlegesen egyidősek, nyomokban azonban már az állatokban is megtalálhatóak. De jogosnak tekinthetjük azt a megállapítást is, hogy az ősi gyógyá­szatban empirikus elemek kimutathatók. Frazer14 azon a véleményen van, hogy a mágia voltaképpen nem más, mint a természetet helytelenül értelmező, de magyarázatot kereső világkép. Vizsgálataink ebből a felfogásból indultak ki,amit Pólya Jenő is teljes mértékben elfogadott.16 Igen valószínűnek látszik, hogy az ember fejlődésének bizonyos szakaszán már a betegségek lényegére is magyarázatot keresett. Ebben a kérdésben a vallástör­ténetben és a filozófiában igen meggyőző analógiákat találhatunk. Nem tévedünk talán,ha a betegségek első magyarázatát az animizmus világképének megfelelő felfogásból vezetjük le. A betegség szenvedéssel jár és halálhoz is vezethet. Nyilvánvaló, hogy az animizmus korában a betegségek okát a gonosz szellemekben keresték, így fejlődött ki a betegségek supranaturalistikus magyarázata és evvel együtt a vallási-mágikus gyógyító szertartások. Nyilvánvaló az is, hogy a gyógyszerek hatása r­ejtélyesnek látszott, hiszen az egyik faféleség (pl. a mák) főzete mély álmot, a másik fakéreg (pl. a chinin) izzadás kíséretében a lázas forróság megszűnését idézte elő. Feltételezhető, hogy a gyógyszerhatás lényegét ismét a supranaturalistikus tényezőkben keresték, s lassanként maga a gyógy­szer is mágikus díszítést nyert. A gyógyszer eredetileg nem volt fétis és még a mágikus gyógyászati szakasz idején is anyagi substratumához kötött. Az Ebers-féle papyrus 2,1 része ezt világosan fejezi ki. Grapov16 fordításában (a torzítások elkerülésére a fordítás német nyelvű szövegét idézzük) a vonatkozó rész így hangzik : „Spruch für das Trinken eines Heilmittels. Es kommt das Heilmittel ; es kommt, was beseitigt die Dinge in diesem meinem Herzen (ib), in diesem meinen Körperteilen Stark ist der Zauber in Verbindung mit (kr) dem Heilmittel — und umgekehrt.” A szöveg vilá­gosan kifejezi, hogy a gyógyszer még anyagi substrátum, ami objektív módon fejti ki hatását, mással — egyszerű mágikus szertartással — nem pótolható, de viszont éppen gyógyító hatása ruházta fel a különleges varázserővel. A varázshatás még csak a gyógy­szer anyagi substrátumának ceremoniális díszítése, vagy ha mai orvosi nyelven fejezzük ki magunkat, akkor a hatásmechanizmus primitív magyarázata. Az idők folyamán a gyógyszer anyagi természete lassanként eltűnik a mágikus fogalmazásban. Ez a folya­mat azonban a különböző gyógyászati kultúrákban egymástól eltérő időtartamot és intenzitást mutat. Van ahol a mágia nem szorítja teljesen háttérbe az empíriát. Másutt viszont ennek ellenkezője tapasztalható. Pl. Babylóniában a mágia hivatalos államvallássá emelkedik, s ezért az egyik legfontosabb kezelési módszert jelenti. Így fejlődik ki a babyloni gyógyászatban — a kiváló sebészeti tapasztalati eredmények ellenére — a therapeutikus nihilizmus, sőt a belső betegségek vonatkozásában a t­h­erapeutikus tehetetlenség. A polytheizmus korszakában a betegségek supranaturalistikus magyarázatában is változás következett be. A gonosz daemon még természetéből eredően okoz kárt, idéz elő betegséget. Az istenek azonban vagy azért zúdítanak betegséget az emberre, hogy megmutassák hatalmukat, vagy pedig földi bűnöket ítélnek meg. A babyloniai felfogás szerint az alvilág valami nehezen definiálható sötét és bor­zalmas hely,ahonnan «nincsen visszatérés». A földi életben érdemel a jámbor jutalmat, 1­ 11 J. G. Frazer: The Golden Rough, London, 1911—15. 3. ed. I. 15 Pólya J. : idézett mű, 28. 16 H. Grapow: Grundriss der Medizin der alten Ägypter. Bd. IV. Berlin, 1958 309.

Next