Antik Tanulmanyok 14. (1967)
2. szám - TANULMÁNYOK - Fülep Ferenc: Ókeresztény üvegedények a Magyar Nemzeti Múzeumban
FÜLÖP FERENC 9,2 cm. Az üveg zöldesfehér színű. A talp alsó oldala kissé dombon, ennek megfelelően belül, a tányér közepe kissé homorú. Aljára vékony üveglemez van forrasztva. A tányér fala és a vékony üveglemez zárja közre a díszített aranylemezt. A ráforrasztott vékony üveglap széle kissé felhajlik, és ez képezi a tányér vagy tál keskeny, körbefutó talpgyűrűjét. Ennek átmérője 8,2 cm. A talpgyűrű több helyen hiányzik, letöredezett. Az üvegedény eléggé vastagfalú, nehéz darab lehetett, amelynek falvastagsága 3—3,5 mm. A talp közepén levő képet keskeny, körbefutó aranykeret határolja. A vékony kerettel határolt mezőben házaspár és előttük egy gyermek mellképe látható. Baloldalt frontális helyzetben a nő mellképe helyezkedik el. Haja középen elválasztva, fürtökben hátrafelé van simítva. Fülei nem látszanak. Ez az egyszerű, sima hajviselet elüt az arany edény töredékeken igen gyakran feltűnő, a nő arcát csigákban keretező hajviselettől. A nő fején széles, fenyőág mintával díszített hajlekötő szalagot visel, amelyre elől, a szalag közepén kerek ékkő van varrva, míg a fenyőgallyszerű vonalak esetleg hímzést jeleznek. Ennek az ékkővel kirakott fejdísznek az analógiái több helyen megtalálhatók, így Ch. R. Morey a Vatikáni Múzeum anyagából közöl egy példányt, ahol kifejezetten megjegyzi, hogy a nő haja ékkővel díszített hajlekötő szalaggal van átkötve. Egy másikat a British Museumból említ, ahol a nő ugyancsak hasonló fejeket visel. Hasonló ékkövekkel díszített fejkötőt közöl Garrucci a párisi Bibliothéque Nationale Éremgyűjteményéből.10 Legközelebbi analógiáját az alább ismertetendő magyarországi darabon találjuk meg,11 ahol azonban ez a fejfedő minden díszítés nélkül jelenik meg. A dunapentelei példányon ábrázolt nő hajviselete és ékköves fejdísze igen finoman van megmintázva és jó ízlésű mester kezére vall, ami az egész darab díszítésére általában jellemző. A nő alsó ruhaként tunicát visel, amelynek felső szegélye a nyakánál széles, valószínűleg rávarrott, vagy más módon ráerősített négyszögletes lapocskákkal van szegélyezve. Lehetséges, hogy ezek fémlapocskák voltak és közepüket ékkövek, vagy kerek gyöngyök díszítik.12 A tunica fölött a nő pallát visel, amelynek széles gallérja van. A gallért két oldalról sima, díszítetlen csík szegélyezi és ezen belül széles, hímzett indadísszel van borítva. Ezek a kacsosan hajló indák középen ponttal díszített kört öveznek, amelyek az inda közötti 4 Ün. fondo d’oro: Gabrol—Leclercq: Dictionnaire d’archeologie Chrótienne et de Liturgie. Paris 1923. V/2. 1819 skk. H. Vopel: Die altchristliehen Goldgläser. (Leipzig- Tübingen, 1899) 1 skk. — A. Kisa: Das Glas im Altertum. (Leipzig, 1908) III. 834 skk. — J. Marquardt. Das Privatleben der Römer. II (Leipzig, 1882) 742. 2 jz. — C. Andersen., Goldgläser címszó a Die Religion in der Geschichte und Gegenwart (Tübingen, 1958) II. kötetben 1689—90, a legújabb irodalommal. 5 Vő. Th. E. Haevernick: Beiträge zur Geschichte des antiken Glasses. VIII. Zu den Goldgläsern (Fondi d’oro). Jb. des Rom. Germ. Zentralmuseums Mainz. 9 (1962) 60. A szerző érvelését, hogy ezek nem edények, hanem arany medaillonok lettek volna, nem tartjuk meggyőzőnek. 6 Gh. R. Morey., The Gold-glass Collection of the Vatican Library. Ed. by G. Ferrari (Citta del Vaticano, 1959) passim. 7 Ch. R. Morey., i. m. No 109. 8 Ch. R. Morey: i. m. 26. 9 Gh. R. Morey: i. m. No 315. R. Garrucci: Storia della Arte Cristiana. III. Prato 1876. CXCVIII. t. 5. 10 R. Garrucci: i. m. CXCVIII. t. 1. 11 Nagy L.: Pannonia Sacra. Bp. 1938. 42 skk. 11. kép. tov. irodalommal. 12 Ságvár 61. sírban kerültek elő aranylapocskák női ruha díszeként: A.Sz. Burger: The late Roman cemetery at Ságvár. AAA 18 (1966) 85 jz. XCIV. t. 6.