Antik Tanulmanyok 20. (1973)
2. szám - HÍREK
11 HÍRER BESZÁMOLÓ AZ ÚJABBKORI LATIN TUDOMÁNYOK II. NEMZETKÖZI KONGRESSZUSÁRÓL 1973. augusztus 20 25. között Amszterdamban rendezték meg az újabbkori latin tudományok (Neo-Latin Studies) második nemzetközi kongresszusát. (Az elsőnek amelyről tudomásom szerint nem jelent meg hazai beszámoló a louvaini egyetem volt a gazdája.) A kongresszuson képviselt diszciplínák tarkaságát-gazdagságát hívebben tükrözi az angol megnevezés, mint a kiadványokon olvasható Studia Latinitatis Humanisticae cím; látni fogjuk ezt a találkozó témáinak és előadásainak alábbi ismertetésekor is. Vendéglátónk az amszterdami egyetem, pontosabban annak Újlatin Filológiai és Irodalmi Intézete volt. A kongresszus megszervezésének nehéz munkáját az intézet vezetője, IF. Hellinga professzor irányította fáradhatatlan munkatársaival, F. F. Blokkal, G. S. M. Rademakerrel és F. Tuynmannel. Tegyük itt mindjárt hozzá: kitűnő szervezőknek bizonyultak, akár a szorosan vett tudományos program, akár a kongresszus külső «járulékai» (kirándulások, fogadások), akár a tájékoztatás terén nyert benyomásaim alapján ítélem is meg tevékenységüket. Külön említést érdemel a kongresszusi bizottság elnöke, Ilsewijn louvaini professzor, aki - úgy tudom e találkozók kezdeményezője és éltető lelke, és akit hazai humanizmus-kutatásunkhoz is szoros szálak fűznek; hadd utaljak az 1972-es pécsi Janus Pannonius tudományos ülésszakon elhangzott előadására (La poesia latina all’epoca di Giano Pannonio). A részt vevő országok és személyek számát tekintve az adott tudományszak viszonylag szűk kereteihez képest népesnek volt mondható ez a kongresszus. 24 országból összesen 187-en gyűltünk össze a megnyitó alkalmával közzétett összesítés szerint; e létszám valószínűleg a kísérő személyekkel együtt értendő. A fogadó ország 35 résztvevője után az NSZK 29 személyt számláló tudósgárdája volt a legnagyobb; az Egyesült Államokat és Franciaországot 2424 fő, Angliát 14, Belgiumot 12, Olaszországot és Kanadát 9 — 9, Magyarországot (1, Lengyelországot 5, Dániát 4, Ausztráliát, Jugoszláviát és Svájcot 2-2, míg Brazíliát, a Dél-Afrikai Köztársaságot, Finnországot, Görögországot, Kolumbiát, Luxemburgot, Portugáliát, Spanyolországot, Svédországot, valamint az afrikai Zairét 11 személy képviselte. Ez a magas szám azonban egyenlőtlenséggel párosul. Olyan országok hiányoznak a listáról, amelyekben mind az újkori latin kultúra, mind ennek tudományos feldolgozása magas színvonalat ért el; föltűnő az is, hogy pl. Olaszországból aránylag milyen kevesen jelentek meg a kongresszuson. Ami a kongresszus «szerkezetét» illeti, az a következőképpen írható le. Az előadások vagy plenáris üléseken hangzottak el naponta általában egy-egy —, vagy pedig az egyes szekciókban. Nagyelőadást összesen nyolcat hallhattunk (F. F. Biok [Hollandia]: Quelques Humanistes de la Jérusalem de l’Occident .7. Chomarat [Franciaország] Erasme lecteur de Valla; G. Hesy [NSZK]: Deutsche Literaturgeschichte und neulateinische Literatur. Aspekte einer gestörten Rezeption. .. M. Dalieti [Kanada]: Libri labyrinthes. Configurations of a Metaphor in the 16th and 17th centuries; M. Fuhrman [NSZK]: Cäsar oder Erasmus? Überlegungen zur lateinischen Lektüre am Gymnasium; M. Briceno Jduregui [Kolumbia] : Neo-Latin Poetry in Latin America; J. H. Waszink [Hollandia]: The Main Features of Latin Studies at Leiden up to the end of the 17th century). A kiselőadások a következő szekciókban hangzottak el: LA klasszikus hagyomány — 2. Újlatin költészet — 3. Humanizmus — 4. Francia újlatin irodalom — 5. Tudományok — 6. Újlatin dráma. Már ezeknek a fölsorolása is megmutatja, hogy a kongresszus szervezői egy kissé szélesre nyitották a kaput. Jóformán mindenről elő lehetett adni, amit latin nyelvű irodalmi jelenségként — beleértve a tudományos irodalmat is — a középkortól innen számon tartunk. Ebből természetszerűleg következett az, hogy az előadások zöme csak kevés hallgatóhoz szólott igazán, és a kongresszus népes látogatottsága viszonylag lanyha érdeklődéssel párosult. Hogy ez sokaktól fölismert negatívuma volt e találkozónak, azt lemérhettük a kongresszusi bizottság döntésén a soron következő rendezvényt illetőleg, ezt ugyanis csak három esztendő múlva fogják megtartani, és tematikáját is a jelenleginél jóval szűkebbre fogják majd össze. Ennek alapján valószínűnek tartom, hogy a leendő franciaországi összejövetel kevésbé lesz talán látogatott, de intenzívebb érdeklődésre számíthat majd, és a hosszabb előkészületi idő jóvoltából még összefogottabb, színvonalasabb előadásokra. Rátérve a hazai előadókra, azzal kezdem, hogy nem csekély veszteség többek utólagos lemondása a részvételről. Ilyenformán sokat ígérő előadásokat kellett hiányolnunk, s ha bennünket kárpótol is az, hogy a megírt tanulmányok valamilyen formában 273