Antik Tanulmanyok 20. (1973)

2. szám - HÍREK

publikációvá válnak, nemzetközi kapcsolataink személyesek és intézményesek egy­aránt — mindenképp nyertek volna egy még nagyobb számú magyar küldöttség amszter­dami szereplésével! De a fentebb közölt felsorolást átfutva még így is megállapíthatjuk: nem kell szégyenkeznünk, hogy kevesen voltunk. Magyar részről öt előadás hangzott el, egy a 2. szekcióban (Szörényi László: De carminibus heroicis Vergilium Ovidiumque imitantibus, a patribus S. J. Provinciae Austriacae saeculis XVII - XVIII compositis), három a 3.-ban (Boronkai Iván: Die literarische Tätigkeit von Johannes Vitéz; Pirnát Antal : Ein Humanistenkreis in Alba Julia am Ende des 16. Jahrhunderts; Tárnai Andor : Französische Literatur in lateinischer Sprache in Ungarn im 18. Jahrhundert) és ismét egy a 6.-ban (L. Révész Mária: Un cercle littéraire latiniste fondé en 1808 en Hongrie du Nord). Ujabbkori latin nyelvű irodalmunk tehát sokoldalúan és minden korszakában bemutatásra került a kongresszuson. Várakozással tekintünk ezek után arra a gyűjteményes kötetre, amely az elhang­zott vagy beküldött előadások szövegét fogja tartalmazni; reméljük az is olyan szép lesz, mint az ezúttal bemutatott első kötet, az Acta Conventus Neo-Latini Lovaniensis, a müncheni W. Fink Verlag remek kiállítású munkája.Boronkai Iván BESZÁMOLÓ A PÁRIZSI ORIENTALISTA KONGRESSZUS EGYIPTOLÓGIAI SZEKCIÓJÁNAK MUNKÁJÁRÓL A XXIX. Nemzetközi Orientalista Kongresszus (1973. július 16—21.) a legna­­gyobb szabású volt az eddigi ilyen rendezvények között. Óriási méretei lehetetlenné tet­ték munkája egészének áttekintését, magunk részéről a közös megnyitó és záróüléstől eltekintve az egyiptológiai szekció munkáját kísértük figyelemmel, s a továbbiakban erről kívánunk számot adni. A nemzetközi egyiptológia legkiválóbb képviselői közül legtöbben részt vettek a szekció munkájában. A rendkívül fárasztó, zsúfolt program elle­nére — majdnem minden nap délelőtt és délután is voltak ülések, — átlagban 60 — 70 hall­gatója volt az előadásoknak. Az elhangzott beszámolók közül elsősorban a következőket tartom különösen érdekesnek: E. Baum­gartel, az egyiptomi prehisztéria ismert szakértője — más kutatók által eddig el nem fogadott — elméletét fejtette ki újra (Remarks on the Titles and Insignia of the Egyptian Kings in Early Dynastic Times), mely szerint a Nagada II kultúra koráig Alsó-Egyiptom lakatlan volt. Ebben az időben szorították a népesség egy részét erre a területre. Az alsó-egyiptomi korona rajza is először egy Felső-Egyiptomból származó cserépdarabon fordul elő. F. Junge (Zur Fehldatierung des «Denkmals memphitischer Theologie») határo­zottan állást foglalt a Sabaka-kő óbirodalmi datálásával szemben. Részben paleográfiai érvekre támaszkodott: téves archaizálásokra, az újbirodalmi és korábbi orthográfia összekeverésére, de kihangsúlyozta azt is, hogy Ptah az Óbirodalom vallásában nem játszott jelentősebb szerepet. A kérdés azonban ezzel nem tekinthető lezártnak, okfejtése nem mindenben hatott meggyőzően. Ennek ellenére hasznosnak tekinthető, hogy a kér­dés az utóbbi évek homályos célozgatásai, újabb részetkutatásokra nem támaszkodó szkeptikus megnyilatkozásai után ilyen éles formában vetődött fel. Amennyiben az elő­adás nyomtatásban is megjelenik, bizonyára éles vita kiindulópontja lesz. Feltűnést keltett K. Mendelssohn (A Building Disaster at Meid­um and its Analysis) elmélete, mely szerint a meidumi piramis részben összeomlott építkezés közben, amikor az eredetileg tervezett lépcsős építményt gúla alakúvá akarták változtatni. Ennek a katasztrófának hatására módosították a Dahsur-déli piramis hajlásszögét. Lauer elő­adásnak is beillő hozzászólásban fejtette ki, miért nem ért egyet az előadóval. T. Saveljeva egy, a Szovjetunióban talált fontos új leletet ismertetett. Orszk köze­lében 1971-ben került elő egy négy nyelvű felirattal ellátott alabástrom váza, melyre a babiloni, óperzsa és elámi szöveg mellé egyiptomi hieroglifákkal is felírták I. Artaxerxés nevét. II. Schenkel igen sommásan, részletes bizonyítás nélkül négy valóban meghökken­tően újszerű tézist fejtett ki a koporsószövegekről: 1. Az ún. hérakeluspolisi korszak csak az egyiptológia fikciója. A koporsószövegeknél sem beszélhetünk hérakleuspolisi tradíció­ról. 2. Koporsószövegek létrejöttében döntő szerepe a memphisi hagyományoknak van. 3. Az első koporsószöveg gyűjtemények összeszerkesztése Neb-hepet-Ré Mentuhotep

Next