Bölcseleti Közlemények 4. (1938)

Schütz Antal: Szent Tamás tanítása az eucharisztia színekről

SZENT TAMÁS TANÍTÁSA AZ EUCHARISZTIAI SZÍNEKRŐL 3 valóságból. E két titok­sarkalló közül csak az elsőn, az eucharisztiai színek kérdésén akarom megmutatni, hogyan állítja Szent Tamás a bölcseletet a hitnek szolgálatába. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a kenyér és bor színei valósággal ott vannak. Nemcsak úgy vagyunk vele, mintha kenyér és bor­ ízt, színt, alakot, kiterjedtséget stb. észlelnénk, hanem ezek valóságok: sensus hoc infallibiliter demonstrant (IV 65). Sőt van ható erejük. Nemcsak, hogy megérintik érzékeinket és arra késztetik, hogy észre­vegyék őket. Hanem ha valaki elegendő mennyiséget venne magához, mondjuk a konszekrált ostyából, fönn tudná tartani ezzel a testi életét úgy mint a rendes kenyértáplálékkal. Mindazáltal hitünk azt mondja, hogy nincs meg az a kenyér és bor, melynek ezek a színe, íze, illata, stb. így az elme az elé a kérdés elé van állítva, hogyan lehetséges ez? Illető­leg nem lehetetlen-e, hogy fönnálljon a kenyér és bor-íz, szín, szag, kiterjedés stb. kenyér és bor nélkül? Szent Tamás ennek a kérdésnek megoldására megidézi Aristotelest, akinek átható elméje végbevitte a tudomány terén azt a páratlan mester­vágást, melyről híres a tanítványa, Nagy Sándor. Ez tudvalevőleg egy suhintással szétvágta a gordiusi csomót , Aristoteles pedig újra meg újra nekikezdő türelmes elemzés útján szétbogozta a konkrét valónak, az ő bölcselkedése kiinduló és sarkpontjának a xóre­xt-nek látszólag föl­­oldhatatlanul összecsomósodott gombolyagát. Megállapította, hogy minden konkrét való, pl. ez az almafa, vagy rajta ez az alma, vagy a rajta ülő darázs, áll egy magánvaló egyszerű és ezért érzékelhetetlen létmagból, és ezt elnevezte szubstanciának (ouata). Ennek a létmagnak kivirágzása, érzékelhető mozzanatokba bontakozása és ennélfogva tapasztalatunk felé fordult arculata pedig, pl. az almának íze, színe, alakja, keménysége, ellenállása, struktúrája, stb. ennek a szubstanciá­nak, magánvalónak járulékai (accidentia, aoppepTixoxa). Ezeket a lét­mag, a szubstancia sugározza ki magából, létben tartja és egységbe fogja. Ezt az aristotelesi tanítást használja föl Szent Tamás, mikor az eucharisztiás színek problémájára keres megoldást. Mint alapvető tételt megállapítja : A Jézus Krisztus eucharisztiás jelenlétét megte­remtő átváltozás úgy történik, hogy a kenyér és bor szubstanciája átvál­tozik Krisztus testévé és vérévé , ezért transsubstantiatio, átlényegülés. A kenyér és bor járulékai pedig megmaradnak teljes valóságukban és hatókörüknek teljes mértéke szerint. De mivel nincs meg az a létmag, mely természet szerint gyökereztetőjük, tartójuk és egységesítőjük volna, s mivel másfelől az aristotelesi szubstancia-járulék elvével ellen­kezik, hogy egy szubstanciának meghatározott konkrét egyedi járulékai más hordozó, egységesítő, gyökereztető alanyba költözzenek (az én lelkiismeretem pl. nem költözhetik a maga egyedi létében másba), ezért azt kell mondani, hogy itt egy konkrét létező, egyedi járulék-együttes fönnáll léttartó szubstancia nélkül.­ ­*

Next