Bölcseleti Közlemények 8. (1942)

Borbély István S. J.: A hittitok mivolta és Isten látásának természetes vágya

A HITTITOK MIVOLTA ÉS ISTEN LÁTÁSÁNAK TERMÉSZETES VÁGYA. A teológia és a vallásbölcselet egyik nehéz és talán soha nyugvó­pontra nem jutó problémája a természetes és természetfölötti rend kapcsolata. Olyan szoros összefonódásról és egymáskiegészítésről van itt szó, hogy a leggondosabb elemzés is nehezen tudja kettéválasztani ezt az együttest. Viszont a pontos szétválasztást végre nem hajtó gon­dolkodás és cselekvés egyformán végzetes tévedésekhez vezethet. Ha nem tüntetjük föl kellőkép a különbséget természetes világrend és természetfölötti javak között, érthetetlen marad számunkra az élet azon meggazdagodása és elmélyülése, melyet a­ kereszténység hozott vilá­gunkba. Sőt az is megtörténhetik e mulasztás következtében, hogy a természet nem találja igazolhatónak a természetfölötti világ igazságait és követelményeit. Viszont ha nagyon gondosan végrehajtjuk az el­különülést, az a másik kérdés fog kísérteni, vájjon lehet-e kívánsága, igénye a természetes rendnek azon világ felé, amelytől függetlenül álló és befejezett egész. Ilyenkor merülhet föl az a kétely, hogy a természet­­feletti rend csak káprázat, amely az egészséges emberi lélek számára érthetetlen és semmiféle különösebb javakat nem hoz. Ezeket az ellentéteket nemcsak az elméleti okoskodás találja meg, hanem az élet is szüntelenül felszínre veti. A katolikus teológiai iskolák eltérése egymástól, problémáik és eredendő gyengeségeik kétségkívül a természetes és természetfölötti kapcsolatának magyarázatából is szár­maznak. Azután az Egyház belső életét annyira jellemző lelki irány­zatok sajátos erejükkel és hibáikkal jórészt szintén a kegyelem és ter­mészet viszonyáról vallott nézetük és magatartásuk révén nyerik el egyéni színezetüket. Nem akarok itt másra hivatkozni, mint arra a közismert tényre, hogy az inkább exisztenciális módszerekkel dolgozó, a belső tapasztalat tanúságára építő keresztény gondolkodók, mint Szent Ágoston, vagy Pascal, mennyire összeolvasztották a hit és a tudás, a kegyelem és az akarat kapcsolatát, és ezzel egyrészt számos keresőt odavezettek ugyan a keresztény tapasztalathoz, másrészt azonban az életet tárgyiasabban néző lelkeket megzavarták, a világos és objektív értelem, valamint a természetes erő emberei számára csak nehezebbé tették a kereszténységhez vezető utat. Viszont, amikor az elválasztás megtörtént s a teológusok konkrét embere közel jutott a natura pura elméletéhez, könnyen vett az élet is olyan fordulatot, hogy csak ezzel bölcseleti közleményét.

Next