Bölcseleti Közlemények 10. (1944)
Csertő György: A jogrend felépülése Szent Tamásnál
A JOGREND FELÉPÜLÉSE SZENT TAMÁSNÁL Szent Tamás az Ethica Nicomachea Commentáriumának elején, az értelem rendező szerepére hívja fel figyelmünket. Értelmünk a fizikai világ rendezésében cselekvő részt ugyan nem vesz, de a meglevő rendet iparkodik fellelni; a logikai téren azonban valóban teremtő és rendező munkát végez : létrehozza és rendezi fogalmainkat. Hasonlóképen jár el erkölcsi cselekedeteinknél is. Végül a külső dolgokban egyes mesterségek segítségével iparkodik rendező erejét érvényre juttatni. Az erkölcsnek tehát az ordorationis, az értelemtől előírt, az értelmi mivoltunk által megkövetelt rend szerint kell felépülnie. Ehhez kell igazodni minden emberi cselekedetünknek. Tőle kapják erkölcsi jellegüket, értéküket, az esse morale-t. Ez a rend irányítja, alakítja, erkölcsileg meghatározza, azaz informálja tetteinket. Az értelem tehát az erkölcs terén kétféle szerepet tölt be : egyrészt felállít olyan ideális rendet, amilyent cselekvéseinkben követnünk kell, másrészt pedig akaratunkkal szövetkezve a felállított rend megvalósításán dolgozik. Egyik tevékenysége a statikai, a másik pedig a dinamikai rendbe tartozik. Meghatározza a létrehozandó cselekedetet s utána létrehozza. Az értelem e rendező munkáját nem a saját, hanem az örök törvény nevében és erejében végzi. Az erkölcs tehát magába zárja mindazokat a cselekedeteket, amelyeket értelem rendez. Ezek pedig lehetnek vagy tisztán belsők, egészen személyiek, vagy pedig külsők, azaz más személyre irányulók. Mivel az értelem az erények segítségével rendez és irányít, azért vannak olyan erények, amelyek belső cselekedeteinknek létrehozói és irányítói s van olyan erény is, amely viszont a külsőket szabályozza. Ez utóbbi az igazságosság. Tehát az igazságosság erénye az erkölcsi cselekedetek egy részére terjed ki, ahol megvalósítja azt a rendet, amelyet az értelem az örök törvény fényében előír. Az igazságosságnak, a jognak rendje Szent Tamásnál nincsen szembeállítva az erkölcsi renddel, ellenkezőleg, annak egy részét alkotja. Oly területre a jog sohasem lép, amelyet már nem nevezhetnénk erkölcsinek is. Ez a világnézet élesen különbözik azon felfogástól, amely, ha nem is akarja az erkölcsöt joggal szembeállítani, mégis a kettőt egymástól élesen elválasztja. 1 í. lect. 1. 2 V. ö. 1— lí, qu. 18, a. 5, 8, 101. Bölcseleti Közlemények.