Dunántúli Szemle 1940 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1940 / 5-6. szám - Rög és lélek - Várkonyi Nándor: A dunántúli költészet
Horváth Ádám és Csokonai. Az előbbi dunántúli, Csokonait illetőleg pedig arra figyelmeztet Farkas Gyula, hogy ,,családja a somogymegyei Csokonyáról származott Debrecenben meg kell állapítani, hogy énekköltészetének ihletét a dunántúli nemesi kúriákban és paplakokban nyerte. Pozsonyban adta ki folyóiratát, Csurgón volt tanár, Komáromban születtek a Lilladalok, Dorottya a somogyi farsangot énekli meg". Azaz őt is kétségkívül erős kapcsok fűzik ehhez az irodalmi övezethez. Csakugyan fennáll a tétel, hogy a tiszántúli magyarság minden törzsökössége mellett a francia és német szellemből merít megújulást; a két forrást Kazinczy egyesíti: a francia felvilágosultaktól gondolkodást, a németektől esztétikát tanul, Dunántúl a deákos és magyaros irány egykép hazai talajon áll, külföldi kapcsolatai egészen légiesek s a városi luteránusnémet polgárságtól inkább csak módszereket és eszközöket les el az irodalom ápolására. Mégis a tiszántúliak, elsőszülöttségükre büszkén, sokáig nem akarják megadni számára az irodalmi polgárjogot. Az egyesülés folyamata — jellegzetes magyar tünetképen — harc tehát; mindkét fél a maga igazát kívánja elfogadtatni attól a pillanattól kezdve, mihelyt tudomására jut a másik létezésének. Ez a pillanat a 18. század végén következik be, mert bármily különösen hangozzék is, a magyar glóbus keleti és nyugati felét nemcsak a művelődés, hanem a közlekedés terén is óriási akadályok tartották távol egymástól. Erre nézve egészen elképesztő adatokat sorol fel Farkas: ,,Bod Péter Athenásában megemlíti ugyan Faludi Ferenc Nemes emberét, melyet Dórelból fordított, ,,Dorel" név alatt, de hozzáteszi: „Talán mind Dorel, mind Faludi költött nevek". Kölcsey azt írja Csokonai bírálatában, hogy az ő debreceni diáksága alatt Debrecenben még alig ismerték Rájnist, Révait, Baróti Szabó Dávidot. Csokonai Mihály Debrecenből levélben kéri Márton Józsefet, hogy értesítse a bécsi magyar irodalmi viszonyokról, melyekről „mi isolkozott dacusok itt még oly keveset tudunk" (1801. márc. 19.). Vörösmarty Pesten hallja először Kazinczy nevét, és Dunántúl sokáig azt hitték, hogy „Kölcsey" költött név". — Jókai humoros odiszszeákat tudott mesélni egy-egy levél útjáról e régi jó világban, hetekbe, sőt hónapokba került, míg a küldemény eljutott az ország egyik feléből a másikba. Kazinczy tíz napig utazott Széphalomról Pestre. Kölcseyi pedig az esőzés és a Tisza áradása hónapokra elvágta a külvilágot, és fogollyá tette falujában. Ilyen körülmények közt indult meg az egyesülést célzó háború, amely főként a nyelvújítás mezején zajlott le. Közben azonban új nemzedék kapott hangra, mely már nem igen szorítható iskolák többé-kevésbbé mesterséges konstrukcióiba. Voltakép Kazinczy is ilyen független egyéniség; vele szemben Kisfaludy Sándor emelkedik ki a dunántúliak közül. Csakhogy a szerepek fölcserélődtek; kettejük közül Kisfaludya dunán-