Vasi Szemle 1959 (13. évfolyam, 1-2. szám)
1959 / 1. szám - A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EMLÉKEZETE - Horváth Ferenc: Az első proletárdiktatúra Vas megyében
Néhány kivételtől eltekintve mind a megyei, mind a járási munkástanácsok tagjai régi szociáldemokrata ügyvédekből, tisztviselőkből, katonatisztekből álltak, s a köztük levő egyszerű munkások is a régi szociáldemokrata iskolának voltak többségében neveltjei. Ez a politika kettőt eredményezett: némi bizalmatlanságot a vezetőséggel szemben, amelyet az új, forradalmi, főleg ifjúmunkásság túl merevnek és óvatosnak tartott, másrészt az óvatosság a fiatalok alkalmazása körül káderhiányt okozott, főleg falun, s ezt a hiányt a munkástanácsok régi értelmiségiek megtartásával igyekeztek pótolni. Szombathelyen 1919 április elején a munkanélküliek, főleg a hadifogságból hazatértek, akikre a munkástanácsok kissé bizalmatlanul tekintettek, meg is támadták nyilvános gyűlésen a munkástanácsot. A támadókat forradalmi törvényszék elé állították. Maga a Szombathelyen tartózkodó Hamburger Jenő népbiztos is a megyei direktórium vezetőinek adott igazat. Abban ugyan igaza volt a megyei munkástanácsnak, hogy a legnagyobb helytelenség lett volna fiatal, tapasztalatlan, forróvérű emberek kezébe adni teljesen a vezetést, de abban semmi esetre sem, hogy ezeknek alkalmazása elől mereven elzárkózott, nem merte őket maga mellé venni, oktatni, nevelni, higgadt, forradalmi munkára szoktatni, hanem velük szemben, ha hangoskodtak, mint ellenséggel szemben lépett fel. Az elintézésnek ez a módja a fiatal, robbanékony, forradalmi elemekben elkeseredést, elkedvetlenedést, bizalmatlanságot váltott ki: a parasztság, főleg a szegényparasztság pedig falun azok miatt a jegyzők miatt zsörtölődött és vált kedvetlenné, akiket ő 1918 novemberében mint népelleneseket elűzött, s a megyei munkástanács most elfogadta beválasztásukat a községi tanácsba. Az új káderektől való félelem kérdése az üzemi és termelőszövetkezeti irányításra is rányomta bélyegét. A munkástanács az üzemekben mindenütt meghagyta a volt régi üzemvezetőt, sőt sok esetben a tulajdonost is, szakértelmüket nélkülözhetetlennek tartotta. Ugyanígy meghagyta a volt nagygazdaságokban az intézőket, sok esetben a volt földbirtokost, nem számolva azzal, hogy ez a káderpolitika mekkora károkat okozhat. Mert az idők folyamán egyre világosabbá vált, hogy ezek az emberek, ha be is léptek a szocialista pártba, nemhogy szocialista forradalmisággal, de még polgári forradalmi beállítottsággal sem tudták szemlélni az eseményeket, s ez a tény egyszerűen feudálkapitalista osztályhelyzetükből adódott. Azzal a körülménnyel viszont, hogy ők benn maradtak a termelő üzemben, illetőleg gazdaságban, az járt együtt, hogy kezükbe volt adva a lehetőség a munkásokra, illetve a termelőszövetkezeti tagokra befolyást gyakorolni. A munkásság és parasztság jelenlétük tudatában nem érezte valójában felszabadultnak magát, nem is beszélve arról, hogy ezek a volt vezetők és tulajdonosok szaktudásukat nem a termelés eredményessége, hanem szabotálása érdekében használták fel. A helyzetre jellemző adatokat találhatunk abban a forráskiadványi részben, melyet Vasi Szemlénk jelenlegi számában közlünk, különösen a szombathelyi Pohl-gépgyár egyik jegyzőkönyvében. A szabotálás mellett szaktekintélyüket arra is felhasználták, hogy az üzemi munkástanácsok, főleg a termelési biztos tekintélyét aláássák, ami nem egyszer sikerült, s ez utóbbi a mellőzésük miatt amúgy is elégedetlen fiatalok körében munkafegyelem ellenes hangulatot hozott létre. A fegyelemellenesség csavargásban, lopásokban, bérügyi panaszokban és elégületlenségben jelentkezett a munkástanácsi jegyzőkönyvekben. A megyei munkástanács és az iparigazgatás emellett még csak tetézte a bajt azzal, hogy a fegyelmezetlen munkással vagy termelőszövetkezeti taggal szemben a szocialista erkölcs szellemében szigorúan járt el, míg ugyanakkor a régi tulajdonost vagy intézőt, aki tulajdonképpen legtöbbször a felbujtó, a hangadó volt a háttérben, nem akarta, vagy nem merte felelősségre vonni. Ennek oka