Vasi Szemle 1961 (15. évfolyam, 1-3. szám)
1961 / 3. szám - Dienes András: Petőfi Vas megyében
maga után rántotta a csődbe Petrovics Istvánt, a költő apját. Ezért vélik többen, hogy a lelkiismeret mozdult meg benne, amikor nyomorult viszonyaiból kiemelte Petőfit és magával vitte. Ez nem lehetetlen, a könnyelmű embereknél gyakori a gyors jótékonysági felbuzdulás, amit ugyanilyen gyorsan követ a nemes szándékról való lemondás. Ugyanis Petőfi Fehérvárott legfeljebb 1—2 napot töltött, a széllel bélelt fiatal nagybácsi nyilván meggondolta nagylelkűségét és tovább küldte — küldte, tehát el sem kísérte! — nagyvagyonú bátyjához, gondolván, ha ez már nem segített a csődben, vállalja legalább a kóborló rokongyereket. Ez május első napjaiban történt, Petőfi ekkor 16 éves, 1839. január 1-én múlt tizenhat. Salkovics Péter földmérnök volt az új vendéglátó, aki Ostffyasszonyfán élt. A mérnök ekkor 32 éves, gazdag ember, sajátháza, birtoka — állítólag malma is — és nagyon jól menő mérnöki irodája volt. Jól választotta meg lakóhelyét, a kemenesaljai birtokosok zsebéből csak a végeláthatatlan birtokpereket intéző fiskálisok szedtek ki több pénzt, mint a földmérnökök. A házasság, örökség, osztozkodás, a rossz földek, a rossz gazdálkodás, a birtokeladás, a fokozódó vagyoni lemorzsolódás, a kis- és középnemesség helyzetének rosszabbodása miatt állandó volt aföldvándorlás, parcellázás, földkóstolás, tagosítás — az ostffyasszonyfai „inzsellér” a földesurakból élt, és kitűnően élt. Annyi munkája volt a nemesektől hemzsegő Kemenesalján, hogy irodájának vezetésére külön írnokot tartott, és amint rokongyereket látott vendégül, azt azonnal be fogja írni-rajzolni. Élelmes volt, a maga módján bizonyára tisztességes ember, de száraz lélek, egyoldalúan művelt, boldogulásán kívül más nem érdekelte. Békés megyében született, evangélikus volt, nyilván lutheránus kapcsolatai révén került Kemenesaljára; magyar kiejtésén átütött a síksági szlovákság lágy nyelve, ami miatt kenyéradó gazdái, a kemenesaljai ékes magyar nyelvet használó nemes urak eleget gúnyolták. Pedig ennek a parlagi lokálpatriotizmusnak éppen Vas megyében nem volt semmi helye, ahol a magyarok mellett németek, horvátok, vendek éltek és ahol a megye nemzetiségi vidékein csak 1825- ben kezdte terjeszteni a magyar nyelvet Dienes Ferenc és magyar nyelvterjesztő bizottsága. Erre nem volt szükség Kemenesalján, ahol egyáltalában nem volt nemzetiség. Itt a nemesek mulatságos figurának látták Salkovicsot, főleg azért, mert szlovákosan beszélt. Lehet, hogy „a társaságban” esetlenül mozgott, de nem volt ostoba, szívesen fogadta a házába térő földesuraságokat, de ezek inkább megbízói voltak, mint barátai, megitták jó borát, a háta mögött anekdotákba foglalták botlásait. A földmérnök pedig bizonyára belefoglalta a kontóba a szíves vendéglátást. Bár volt a faluban kisebbszerű saját háza is, kibérelte Kisfaludy Samu táblabíró szép, négyszobás nemesi udvarházát, melyhez nagy, gesztenyefás park és jelentős belsőség tartozott. Felvette környezete életformáit, hintót, télen úri szánt, lovakat, sőt agarakat tartott, vadászott és agarászott. Gyermekei születésekor a fél Kemenesalja nemességét meghívta komának, a Weöreseket, Szitákat, Csáfordi Tóthokat, Pálfyakat, Ajkayakat, Kisfaludyakat és a gőgös Ostffykat. Nyilvánvaló, hogy parvenünek tartották. De tény, hogy Petrovics Sándort, a kitagadott rokongyereket kúriájába fogadta, és ezt a javára kell írnunk, akkor is, ha tudjuk, hogy azonnal megkezdte a maga javára fordítani a fiú nem közönséges képességeit: házitanítónak rendelte ötéves fia mellé, és az ügyesen rajzoló diákot beterelte az irodájába dolgozni. Ezzel szemben megígérte, hogy a soproni líceumban taníttatni fogja, ha „színészi ábrándjaival felhagy.. .”4. Rokonai is úgy tudták, hogy eztmintegy jóvátételnek szánta, amiért öccse, Mihály tönkretette Petrovics Istvánt. Valószínű, hogy a költő a legrövidebb útvonalon jött Székesfehérvárról Veszprémen, Tapolcaion, Pápán át a „zsinálatlan országúton”, ezen Kiscellig haladhatott, innen csak a „commercialis út” vezetett Ostffyasszonyfáig.„ Gyalog mehetett, hiszen a fehérvári rokon ,,küldte”, kocsi tehát nem jött érte. A híres 57