Vasi Szemle 1961 (15. évfolyam, 1-3. szám)
1961 / 1. szám - EMLÉKEZÉSEK - Cenner Mihály: Márkus Emília - emlékezés születésének 100 éves évfordulóján
CENNER MIHÁLY: MÁRKUS EMÍLIA (Emlékezés születésének 100 éves évfordulóján) A XVIII. század derekától vannak már adataink arról, hogy a Márkus-család Chernelházán élt; erről tanúskodnak a répceszentgyörgyi plébánia anyakönyvi bejegyzései. Márkus I. József Chernelházán született még a XVIII. század végén, és ott is kötött házasságot Horváth Katalinnal. Házasságukból született Márkus II. József Chernelházán, 1822. december 23-án. Érdekes véletlen, hogy keresztanyját Horváth Annának hívták (nyilván anyai nagynénje volt), s később feleségének is ez volt a neve. Márkus II. József a gombkötő mesterséget tanulta, s egy hónappal nagykorúsága előtt, 1846. november 25-én Szombathelyen házasságot kötött Horvát Annával, Horvát József és Rába Juliánna 23 éves hajadon lányával, Horvát Boldizsár testvérhúgával. Márkus József házassági tanúja Schenk Ferenc szombathelyi gyáros volt, akinek Klára leányát Horvát Boldizsár vette feleségül. A fiatal Horvát Boldizsár a megyében nagybirtokos Batthyány Fülöpnek volt jogtanácsosa, s valószínűleg ezen a réven nyert Márkus József alkalmazást a szombathelyi Batthyány-malomban, ahol lakásuk is volt. Itt születtek a Márkus-gyerekek, szám szerint nyolcan: István-Boldizsár, Miklós- József, Károly-József, Elek, Imre I., Imre II., Mária-Julianna és Emília-Klára- Anna. Az első és az utolsó gyerek között 13 év korkülönbség volt, Imre I. négyhónapos korában meghalt, a többiek felnőtt kort értek meg. Márkus Emília 1860. szeptember 10-én született. Az anyakönyvi bejegyzésben a szülők lakhelyéül Savaria 27 megjelölés áll, ami az 1857. évi kataszteri térkép és a telekkönyvi megállapítás szerint a Batthyány Fülöp-féle malomépület volt. Az épület az akkori Szőkeföldi út végén, a Gyöngyös baloldalán állott, a jelenlegi Gayer park helyén. A családi hagyomány úgy tartotta és Márkus Emília is gyakran mesélte, hogy születése napján a malom kigyulladt. Édesanyja, karján az újszülöttel kifutott az égő épületből, s ahol a gyermeket erősen szorította, Márkus Emíla egész életén át viselte egyik karján a szorító kéz nyomát. Így kerültek aztán a nagybácsi, Horvát Boldizsár Fő téri házába, ahol együtt nevelkedett a hét Márkus- és a négy Horvát-gyerek. Horvát Boldizsár azonban nemsokára Szombathely képviselőjeként felköltözött Budapestre, magával vitte családját is. Az 1867-es kormányban igazságügyminiszteri tárcát vállalt, s az időközben férfivá érett két idősebb unokaöccsét, Márkus Istvánt és Miklóst is Pestre hozatva, bevezette őket a politikai, irodalmi és művészeti társaságokba. István 20 éves korában már egyetemet végzett jogász, hírlapíró, nemsokára miniszteri titkár, majd 1878-ban országgyűlési képviselő lett. Miklós banktisztviselő, költő, műfordító volt. Sajnos mindketten nagyon korán meghaltak, 33 éves korukban, 1880-ban, illetve 1882-ben, István szív-, Miklós tüdőbajban. Márkus József, az apa, néhány évvel Emília születése után, megvált Batthyány Fülöp alkalmazásából, és vásári kereskedő lett. Valószínűleg egyik hosszabb vásári útja alkalmával halt meg Medgyesen, Nagy-Küküllő megyében. A nagyszámú Márkus-család eltartásáról az idősebb fiúk és Horvát Boldizsár gondoskodtak, de egyszerűbbnek látszott, ha az egész család együtt él, mint ha az egyik rész Pesten, a többiek Szombathelyen. Ezért 1869 nyarán az özvegy a gyerekekkel felköltözött Budapestre. Károly József a VII. gimnáziumból maradt ki Szombathelyen és az utolsó osztályt már Pesten járta, és itt érettségizett.A ő apja és nagyapja után a József nevet használta, és ezen a néven lett később Budapest polgármestere, majd főpolgármestere. A korban következő 61 5 VASI SZEMLE