Vasi Szemle 1962 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1962 / 1. szám - Kenyeres Lajos: Természetvédelem

Vajon milyen volt az élővilága e tájnak, milyen fák és más növények borí­tották egyes részeit? A tudomány erre is választ tud adni. A tőzegrétegekben konzerválódott és megmaradt virágpor elemzésével sikerült az egykori éghajla­tot és az erdők fejlődéstörténetét pontosabban megismerni. Ugyancsak a földtörténeti múlt harmadkorának végén a Dunántúli Közép­­hegység délkeleti részén, a Velencei-tótól egészen Zalavárig sorozatos földkéreg­beszakadások történtek. Ekkor alakult ki a Balaton és a zalai hegyhátak között a mai Kisbalaton medencéje. Egységes víztükör volt akkor a Kisbalaton a mai Balatonnal. Ahogy a föld életének, fejlődésének múltját ismertető ősi történelem lap­jaiba betekintünk, évmilliók messzetűnő távlatából megelevenednek előttünk­­a természeti erők működése folytán bekövetkezett változások nagyon érdekes természeti képei. Ezeknek a természeti képeknek egyes emlékei megmaradtak, melyeknek tudományos jelentősége, sokszor érdekessége és különleges szépsége igényli a védelem szükségességét. Ezek a természeti emlékek. Megőrzésük, ere­deti állapotukban való fenntartásuk biztosítja a tudományos kutatómunka szá­mára az élő természet törvényeinek vizsgálatát, adatokat nyújt a fejlődéstörté­net tanulmányozására, valamint az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának hasz­nosítására. A természeti emlék mint az ősi természet egy-egy megmaradt része azon­ban nem mentes a változásoktól, ha nem gondoskodnak róla. Egyrészt a ter­mészeti erők továbbra is működnek, másrészt az ember a kultúra fejlődésével mindinkább beavatkozik a természet rendjének szövevényes életébe és ezáltal is változtat a táj természeti képén. Hazánkban a lecsapolások következtében mind kisebb területre zsugorodott az ősi nádas, s az egykori gazdag vízi madárvilág otthonának már csak egy-egy foltja maradt, mint például a nemeskócsag fészkelőhelye a Kisbalaton és a Velencei-tó természetvédelmi területén. A természetvédelem jelentőségére hazánkban első ízben az erdők irtásával bekövetkezett káros természeti változások irányították a figyelmet. Az egykori hatalmas erdőségek meggondolatlan irtása az első erdőtörvény megalkotását eredményezte 1879-ben, majd az első vadászati törvény 1883-ban szintén a ter­mészetvédelem ügyét vitte előbbre. Vas megyében a természetvédelem eredményei tudományos szempontból különösen a növénytan terén járnak elől. A Vas megyei táj jellegzetes képét mutatja az őshonos, védett szentpéterfai erdei fenyves. Vas megye tájait gazdagon díszítik a parkok és arborétumok. A védett sze­­lestei arborétum természeti szépségét is felülmúlja az idegen tájakról származó és itt meghonosított különleges fafajok, cserjék és virágos növények gazdag­sága. A védett jeli arborétum híres rhododendrongyűjteménye nyár elején különleges színeivel lebilincselő látványt nyújt. Itt találjuk a „Hétforrás”-t, ahol egy egész forrásrendszer kristálytiszta, hűs vize patakban egyesül. A források közül különleges páfrányok és tőzegmohák között a rovarforgó harmatfű is­tenyészik. A védett sárvári arborétum, gazdag növényanyaga mellett, az erdő­sítés fontos feladatának nyújt nagy segítséget kísérleteivel. A kámoni arbo­rétum példát mutat arra, hogyan kell eredményesen a különböző,­­különleges fafajok megtelepítését, meghonosítását gyakorlatban elvégezni. Az ország leg­nagyobb védett parkja a körmendi egykori hercegi kastélypark a Rába partján. 2

Next