Vasi Szemle 1964 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1964 / 4. szám - Köpeczi Béla: "Franciaország a birodalom megmentője és a kereszténység bajnoka": az 1664-es török hadjárat és a vasvári béke francia szemmel

folyását, s külön kiemeli a franciák helytállását, hangsúlyozva Coligny tábor­nok határozottságát és la Feuillade bátorságát, aki „úgy harcolt, hogy azt el se lehet mondani”.­ Párizsban mohón várták az ismert nemesek haditetteiről szóló híreket, és a kézírásos relációkat a szalonokban kézről kézre adták. Coligny maga hivata­losan informálta a hadügyminisztert minden csapatmozdulatról, és részletes tájékoztatást küldött a szentgotthárdi csatáról is, ahol véleménye szerint „a franciák megmentették a birodalmat”.­ Egyik tisztjét, Bissyt a zsákmányolt zászlókkal elküldi a királyhoz, aki fogja azokat, s átviszi anyjához a következő szavakkal: „Íme, asszonyom, annak a győzelemnek a jelvényei, amelyeket ha­daim arattak az Ön legnagyobb ellenségei fölött.”­ A futárok azonban nemcsak Coligny mérsékelt és józan beszámolóit hozták Párizsba, hanem a vezér szere­pét játszani akaró La Feuillade „regényét” is. (Az egyik legcsípősebb nyelvű udvaronc, Bussy­ Rabutin tartja „regénynek” azt a relációt, amely La Feuillade csodálatos haditetteit meséli el.) Az első általában csütörtökön küldte futárait az udvarba, a másik pedig szombaton. Racine, mint udvari történetíró meg­említi, hogy ezekben a szombati jelentésekben La Feuillade „igyekezett előre­látni mindazt, amit a törökök csütörtöktől szombatig tettek”.­ Az írásbeli beszámolók közül több fennmaradt a könyvtárakban és levél­tárakban, így a Bibliothéque Nationale 18­­96. számú francia kéziratában a je­lentések egy egész gyűjteményét őrizte meg. Közülük az egyik legrészletesebb meg is jelent 1666-ban egy történelmi gyűjteményben.­ Szerzője elmeséli a francia csapatok útját Németországon keresztül, megérkezésüket Magyarország­ra, leírja a fontosabb harcokat, s a végén közli a császár és a törökök közötti vasvári béke pontjait. Ebben a beszámolóban olvashatjuk, hogy amikor XIV. Lajos felajánlotta az önkéntesek Magyarországra küldését, „az udvar ifjúsága versengve jelentkezett, hogy részt vegyen ebben az utazásban, egyesek azért, hogy tessenek a királynak, mások hajlandóságból s egyesek példaadásból, ami valamiféle szükségszerűség lett, amely alól a fiatalemberek nehezen vonhatták ki magukat”. Ez a beszámoló is a franciák haditetteit emeli ki, de foglalkozik a császári hadseregen belüli ellentétekkel is, s különösen Montecuccoli és a fran­ciák közötti vitákkal. Nagyon fontos dokumentum főleg a belső magyarországi események szempontjából az a beszámoló, amelyet egy ismeretlen abbé írt és Kosáry Domokos tett közzé.­ Nem kevésbé jelentős Bissy már említett relációja. A francia hadügyminisztérium levéltárában Robert intendáns és egy Beauvezé nevű tiszt relációját találhatjuk meg, amelyek szakszerűen mesélik el az esemé­nyeket.18 A többi írásbeli beszámoló, amely később emlékiratokban is napvilágot látott, kevésbé érdekes.11 Egyes beszámolókat — és nemcsak a már említett Gazettebelit — ki is nyomtat­tak. A kortársak dühét La Feuillade ellen főleg az a nyomtatvány váltotta ki, amely 1664. augusztus 27-i ketettel mondja el az említett arisztokrata hőstetteit. Címe a következő: „Relation extraordinaire, contenant les particularitez du dernier combat navalle (sic!) donné contre les Turcs, par l’Armée Française commandée par le comte de Coligny et celle impérialle commandée par le prince de Baden, détachée par le Comte de la Feuillade”. Az alkalmi írók és költők nem mulaszthatták el, hogy ne emlékezzenek meg az arisztokrata ifjúság színe-virágának erről a nagy kalandjáról. 1664. május 3-án Németország a királyhoz (L’ Allemagne au Roy) c. buzdító szózatában egy Gratte nevű „költő” arra szólítja fel XIV. Lajost, hogy a keresztény szolidaritás

Next