Vasi Szemle 1965 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1965 / 1. szám - Heckenast János: Szombathely város rendezési terve: városfejlesztési problémáink egyetemes és helyi XX. századi előzményei

e fejlődés szakadatlanul folytatódik. 1910-ig megjelennek az előregyártott vas­beton szerkezetek, 1920-ig kidolgozzák és alkalmazzák a feszített acélbeton szer­kezeteket, 1930-ig a héjszerkezeteket, 1940-ig felépülnek az első, kizárólag alu­míniumból épült építmények. Az építészet eljut odáig, hogy technikailag nin­csen számára megoldhatatlan feladat, amihez az anyagi lehetőségek adottak, az megépíthető, az építész és a városépítő megszabadult a technikai kötöttségektől. A közlekedés forradalma, melyet a vasút idézett elő az óriási tömegek hosszabb távú és gyors helyváltoztatásának biztosításával, kiterebélyesedik a XX. században a gépkocsi, repülőgép általánossá válásával és kiegészül a hír­közlés egész modern apparátusával, ezáltal a tér szinte végtelenné tágul. A technika és gép behatolása az élet minden területére átalakítólag hatott az emberek gondolkodásmódjára, azt technicistává és funkcionálissá tette. Végül és nem utolsó sorban kialakul a modern proletariátus, amely igé­nyekkel fellépő, óriási és a XX. század küszöbére döntő társadalmi erővé ér­lelődik. Különös jelentősége van ebben az I. és II. Internacionálénak, Marx és En­gels tevékenységének. (Engels maga is sokat foglalkozik a városfejlődés kérdé­seivel, és annak gazdasági és társadalmi gyökereit vizsgálja. Tisztázza, hogy a város a területi és társadalmi munkamegosztás speciális terméke és tömörülése.) A proletariátus fontossága a XX. század első negyedében rohamosan nő meg Lenin és a III. Internacionálé hatására, és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal új korszakot nyit a városfejlesztés számára is, mert ledönti a magán­­tulajdon és érdek­bénító korlátait. A XIX. századi koncentráció a városokban (lásd: Vasi Szemle 1964. 4. sz. Városfejlesztési problémáink egyetemes és helyi történelmi előzményei) a lazí­tás, a decentralizálás, a természetbe való beletelepülés igényét alakítja ki, a köz­lekedés előbb vázolt forradalma pedig szolgáltatja a megoldás alapját. Ez a gondolat napjainkig végigkíséri századunk fejlődését, és annak egyik alapprob­lémájává válik. 1885-ben Angliában megalakul a „Kertváros és Várostervező Társulat” (Garden Cities and Town Planning Association). E közvéleményre tá­maszkodó mozgalom eléri, hogy több ipari vállalatot telepítettek nagyvárosok­tól távolabb, kertes lakótelepekkel, így 1887-ben Port-Sunlight Liverpool, 1889- ben Bournville Birmingham mellett épül fel. A mozgalom eszmei vezére Ebena­­zer Howard (1850—1928), aki parlamenti gyorsíró volt és nem építész. Könyve: „A Holnap: Az Igazi Reformhoz vezető Békés Út” (1898) bírálja a kor nagy váro­sait, és azok problémáinak egész sorát szintézisbe hozva dolgozza ki javaslatait a saját iparral rendelkező bolygóvárosokra vonatkozóan (lásd: 1. ábra). Az általa lerakott decentralizált városszerkezeti alapelv Angliában mély gyökeret ver, de hatása az egész világra is szétterjed. 1902-ben E. Howard elképzelései alapján és kezdeményezésére építik fel Letchworth kertvárost 600 ha területen 35 000 lakosra. Tervezett lakosszámát kb. 50 év múlva éri el. Másik ilyen település az 1920-ban Londontól 32 km-re alapított Welwyn kertváros (lásd: 2. ábra). Howard munkásságát folytatja Raymond Unwin az „alvó városok” létesítésének elméletével (lásd: 1. ábra). Whitten is e gondolatokat fejleszti tovább, amikor az ingavándor-forgalom csökkentése érdekében iparral rendelkező „szatelit­­városok” kialakítására készít tervet (lásd: 1. ábra). 1922-ben Patrick Abercrom­bie és T. Johnson a doncesteri szénmedence regionális tervénél 12 db 15—20 ezer lakosú „szatelit”-várost tervez, de „Nagy-London” tervei is e törekvések jegyében születtek (lásd: 3. ábra). A városfejlesztési törekvések másik csoportja ugyancsak az adott helyzet kritikája alapján indul el, de a megoldás keresését nem a közvélemény, hanem 2

Next