Vasi Szemle 1969 (23. évfolyam, 1-4. szám)

1969 / 1. szám - Ötven éve történt

A magyar történelem folyamán először biztosította az ország területén élő nemzeti kisebbségek jogait. Külpolitikája a proletár internacionalizmusra épült. E széles körű alkotómunka állandó harcok közepette ment végbe. Éles belső osztályharc és az imperialisták által rákényszerített honvédő háború nehezítette e tevékenységet. A honvédő harc során a magyar Vörös Hadsereg a jobboldali elemek árulása, ingadozása ellenére dicső haditetteket vitt véghez. A Tanács­­köztársaság honvédő háborúját csodálattal és aggódva figyelte a világ haladó közvéleménye. A magyar Vörös Hadsereg diadalmas fegyvertényei sorából ki­emelkedett az északi hadjárat, Kelet-Szlovákia nagy részének felszabadítása a cseh és szlovák burzsoázia elnyomása alól. A Tanácsköztársaságot azonban iá belső ellenforradalmi erőkre támaszkodó nemzetközi imperializmus katonai túlereje végül is elbuktatta. A Tanácsköztár­saság alkotásaival kitörölhetetlen nyomokat hagyott a magyar nemzet életében, gazdagította ezzel a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatát is, így bukása ellenére sem volt hiábavaló. A magyar munkásosztály és forradalmi pártja sokat merített későbbi harcai során a Tanácsköztársaság tapasztalataiból. Így az első magyar proletárdiktatú­ra tapasztalatainak hasznosítása is hozzájárult az 1945. utáni fejlődésünk sike­reihez. A Tanácsköztársaság súlyos véráldozatokat is követelt. Mártírjainak emléke kötelez bennünket. Elsősorban arra, hogy az előttünk álló nagy politikai felada­tokat következetes, a marxizmus-leninizmus elvein alapuló politikával oldjuk meg. A szocializmus építésében szerzett tapasztalataink csak megerősítették azo­kat a tanulságokat, amivel a Tanácsköztársaság szolgált. Most tudjuk csak iga­zán értékelni, hogy a Magyar Tanácsköztársaság a nemzeti múltunk egyik leg­nagyobb, legmagasabbrendű alkotása volt. Szerkesztő bizottság

Next