Vasi Szemle 1991 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1991 / 1. szám - "CSAK A LÁNG TERJESZTHETI A LÁNGOT..." - Szabó T. Attila: Festetics Imre (1764-1847)
„Kapitány volt és ezredparancsnok a Levender-féle könnyűlovassági ezredben. Részt vett az utolsó török háborúban és rangját sebesülése következtében kénytelen volt letenni, 1790-ben. Bukarestből utazott Budára, mint a Coburg herceg, tábornagy, Magyarország vezető tábornokától kiállított menlevél, okt. 7-re keltezve, tanúsítja. Felmentésére írott kérelmére az ezred helyeslően válaszolt 1790. aug. 18-án a Bukarest melleti táborból, s kiemeli, hogy nem csak szolgálatával és jó tulajdonságaival tűnt ki, hanem vagyonával szegény tiszteket is támogatott s így, ha egészsége helyreáll, itt bármikor tiszti rangban boldog lesz ha visszaveheti az ezredhez.” Ebből a híradásból megtudjuk: Imre közvetlenül édesapja halála után, 1782-ben - 18 évesen — állt be a hadseregbe és onnan 8 évi szolgálat után, 1790-ben lépett ki. Tehát aligha részesülhetett rendszeres természettudományos képzésben. Az eddig átvizsgált levéltári anyagban tanítóiról, tanárairól sem sikerült adatokat szerezni. Egyelőre az sem világos, hogy bevonulásában, vagy leszerelésekor milyen szerepet játszott életében az apai végrendelet értelmezése körül kibontakozó családi nézeteltérés. Imre ugyanis a csurgói és szentmiklósi (Somogy m.) birtokokat kapta örökségül, míg a legidősebb fiútestvér, György - aki vele egyidőben hagyta ott a katonai pályát — a családi vagyonból jogtalanul többet örökölt. Ezek az öröklési kérdések a mi szempontunkból azért nem jelentéktelenek, mert több ponton is befolyásolhatták a testvérek kapcsolatát, Imre külföldi baráti körének kialakulását, azt, hogy végül itthon milyen helyet sikerült vagy nem sikerült kivívnia magának a magyar világban. 1792-ben a testvérek formailag kiegyeztek ugyan, György lemondott Imre javára a simonyi Festetics-birtokról és 400 ezer korona kártérítést fizetett, de a tüske alighanem mindkét oldalon megmaradt. Tény, hogy a Magyar Országos Levéltár keszthelyi anyagában csak egyetlen Imrétől származó, a mi szempontunkból jelentéktelen levél kerül elő. Jóformán semmit sem sikerült megtudni eddig Imre ifjúságáról és lényegében feltáratlanok tudományos kapcsolatai is. Nagy Iván szerint Imre császári és királyi kamarás volt és 1807-ben tagja volt az országgyűlés határszéli országos választmányának. Nem tudjuk még, miképpen került kapcsolatba Festetics Imre a morvaországi juhtenyésztőkkel, miként ismerkedett meg F. Geissler (von Geissler, 1751-1824) munkásságával. Geissler azáltal teremtett iskolát Közép-Európában, hogy meghonosította és sikeresen továbbfejlesztette, a térségben elterjesztette R. Blackwell (1725-1795) Angliában kidolgozott juhnemesítési és tenyésztői módszereit. Festetics Imre bizonyítható brünni kapcsolata, az Ökonomische Neuigkeiten szerkesztője. Ch. André, Geissler nézeteinek feltétlen híve és terjesztője volt (Orel és Wood,1981). Nem érdektelen itt megjegyezni, hogy a következő évtizedekben Magyarországon kiadott juhtenyésztési kézikönyvek (Balásházi 1827,1830, Angyalffy 1830), nem idézik Festeticset, hivatkoznak viszont Andrére, illetőleg a brünni társaság eredményeire. Andrét viszont 1818-ban egy Kőszegpatyon rendezett tenyészállat-kiállításról szóló beszámolójában vagy 1819-ben a Chernél Dávidról írott nekrológban lelkes szavakkal méltatja a magyar állatnemesítők munkáját, Festetics Imrét és társait, az Endrődyeket, Hunyadiakat, Chemeleket a „magyar Geissler”-eknek nevezte. Nem találtunk viszont utalást Andrénál arra a Festetics Györgyre, aki keszthelyi birtokain megszervezte a magyar mezőgazdasági oktatás történetében kiemelkedő jelentőségű Georgikont.Ezen arra látszik utalni, hogy a két testvér a tudományos világban is riválisként állt szemben egymással. A második Festetics fiúnak, Jánosnak (1763—1844) is voltak tudományos ambíciói, Gombócz Endre, a magyar botanikai történetében hivatkozik rá, mint a Kitabel Pál által tervezett, szervezett tudós társaság egyik tagára. Hogy Festetics Imre maga végzett-e rendszeres örökléstani kísérleteket, erre csak köz-