Vasi Szemle 1996 (50. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám
A VASI SZEMLE ÚJ ÉVFOLYAMA ELÉ Tt Az 1933-ban alapított Vasi Szemle - ha a háború utáni „klinikai halál" esztendeit kihagyjuk a számításból - ötvenedik évfolyamát kezdi meg az idén. Az alkotó művész vagy tudós, ha ötven éves, rendszerint eredményes korszakát éli, „alkotóereje teljében" van éppen, ahogy mondani szokás. Arra törekszünk, hogy folyóiratunkra - a Vas megyei Közgyűlésnek a tudományt és a tudományos ismeretterjesztést is szolgáló szemléjére - ugyancsak egyre inkább érvényes legyen ez a megállapítás. 1995-ben őriztük a hosszú évek alatt kialakult lapszerkesztési hagyományainkat, ám egyszersmind elindultunk a szerves, fokozatos változások útján - mind szemléleti értelemben, mind például a rovatszerkezetet tekintve. Szerzőink és témáink körének bővülése, a nyilvánosság egyes szintjein némi figyelem ideirányulása ugyanúgy táplálhatja óvatos derűlátásunkat, mint az a tény, hogy egyéni előfizetőink száma az év során, a nehéz gazdasági körülmények ellenére, jelentős arányban emelkedett. Megszűnt a szerkesztőváltás idején rövid ideig tapasztalható kézirat-ínség, és ma már nagyon gyakran nemcsak a terjedelmi korlátok és a formai szempontok aggályosabb figyelembevételére kell, tisztelettel, kérnünk szerzőinket, hanem írásuk megjelenési idejének megértő kivárására is. Szükség volna a Vasi Szemle évi összterjedelmének növelésére - ezt a megye és Szombathely növekvő regionális súlya, az itt található tudományos „potenciál” gyarapodása is indokolná -, s ennek minden bizonnyal el is jön majd az ideje. A Vasi Szemle - 25 év változatlanság után - most megújult borítója (Kassai Ferenc szombathelyi grafikusművész munkája, az új belső tipográfiával együtt) a változtatást és az éltető hagyományokhoz való ragaszkodást egyaránt képviseli: az utóbbira figurálisan is utal e számunk címlapján az oroszlán-életfa-motívum, amely a Pável Ágoston szerkesztette Vasi (Dunántúli) Szemle utolsó néhány évének lapborítóit is díszítette. Alapító-főszerkesztőnkre - születésének 110., halálának 50. évfordulóján - két tanulmánnyal és több, jórészt eddig publikálatlan fényképpel emlékezünk. Olvasóink több új rovatcímmel találkozhatnak e számunkban. Közülük egy-kettő ténylegesen új tájékozódási irányt jelez. A majd viszonylag rendszeresen jelentkező orvosi rovatunk az orvostudományok rendkívül jelentős szombathelyi bázisára szeretne támaszkodni, míg esszérovatunkban a „szigorú” tudományos beszédmód oldásával vagy mellőzésével kívánunk megtárgyalni a tudomány számára is fontos, időszerű kérdéseket. (Orvosi rovatunk öszszeállításakor a szerkesztő ki fogja kérni prof dr. Kovács L. Gábor főtanácsos, a Vas megyei Markusovszky Kórház orvos-igazgatója véleményét is, aki 1996 elejétől tagja szerkesztőbizottságunknak.) Olvasóink, barátaink véleményét mindenkor szívesen fogadjuk és megfontoljuk, hogy változatosabbá, ugyanakkor - a minőséget tekintve - mind egységesebbé és értékesebbé tehessük folyóiratunk ötvenedik és ezt követő évfolyamait. (Gy. F.)