Vasi Szemle 2001 (55. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 2. szám - A MÚLTNAK KÚTJA - Brenner Vilmos: Koronás urának hű szolgája volt csupán. Lehár Antal ezredes élete és szombathelyi működése 1918-1921 között

Vasi Szemle 2001. LV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM gyakorlásától. A magyar köztársaság léte sajnos nagyon rövid ideig tartott, minthogy a hatalom már 1919. március 21-én a kommunisták kezébe került. Lehár Antal ezredes családi okokból 1919 február óta már Bécsben tartózkodott, és onnan figyelhette az ese­mények alakulását. A rövid életű magyar tanácsköztársaság történetével itt nem foglalkozunk, eleget írtak már erről a témáról, eléggé ismert minden fontos esemény ebből az öthónapos idő­szakból. Elég arról szólnunk, hogy a vörös uralom ellenzői, közismert nevükön az „el­lenforradalmárok”, többhelyütt alakítottak gócokat. Említsük meg itt Aradot, azután Sze­gedet, Bécset és Feldbachot Stájerországban. Katonailag a magyar ellenforradalom két pontra támaszkodhatott, a francia megszállás alatti Szegedre (melynek időbeli folytatása Siófok volt) és az ausztriai Feldbachra. Az elsőnek Horthy, az utóbbinak Lehár volt a katonai vezetője. Ebben a kelet-stájer, akkor még határközeli városban kb. 300 volt ma­gyar tiszt gyűlt össze. Elhelyezésük egy volt fogolytáborban történt, melynek használatá­ért és az ellátásért készpénzzel fizettek Lehárék. A szükséges pénzösszeg eredete nem volt titok. Ellenforradalmár katonatisztek 1919. május 2-án rácsaptak a bécsi magyar kö­vetségre (I. Kerület, Bankgasse 2.), és ellenállás nélkül megszerezték az ottan elhelyezett 100 millió régi korona bankjegyet, melyet a vörös kormány menekülési tartalékként, il­letve világforradalmi célokból lopott ki a nyomorgó Magyarországból. A vörösök kétség­kívül ellopták ezt a pénzt a magyar néptől, hiszen ennek a hatalmas összegnek Magyar­­országon ezer értelmes felhasználási lehetősége lett volna. Igaz azonban ezzel szemben, hogy az ellenforradalmár tisztek - személyi haszon nélkül! - rablást követtek el, mikor ezt a pénzt politikai céljaik érdekében erőszakkal eltulajdonították. Lehár Antal korrekt, régi vágású tiszt volt: emlékirataiban sehol sem nevezi ezt a nem éppen törvényes pénz­­szerzési akciót másként, mint rablásként. Lehár ezen akcióban nem volt részes, sem a tervezésben, sem a végrehajtásban. Nem célunk itt a bankgassei pénzszerzés erkölcsi oldalát bírálni, bár elítélhető akció volt, melyet az osztrák rendőrség messzemenóleg fe­dezett. Maradjunk tehát az eredménynél: a bécsi ellenforradalmi köröknek ily módon nagy pénzösszeg jutott a kezébe. Ebből a pénzből fedezhető volt a feldbachi fehér tiszti­tábor minden felmerülő költsége. Nem hallgatható itt el az a tény, hogy az osztrák hiva­talos szervek főként azért nem opponálták a magyar ellenforradalmi szervezetek, így fő­ként a feldbachi katonai tábor ténykedését, mert utóbbi fenntartása őket anyagilag nem terhelte; sőt még bizonyos bevételekhez is jutottak általa.10 A feldbachi és a szegedi tábor között élénk kapcsolatok álltak fenn, főként az új Jugoszlávia területén keresztül. Messzemenő különbségek is adódtak azonban köztük. Ezek a világnézeti, illetve politikai különbségek leegyszerűsítve a következőképpen vol­nának fogalmazhatók: A feldbachi tábor tisztjei zömmel nyugat-magyarországiak voltak. A vezetés nagyrészt volt közös hadseregbeli tisztek kezében volt. A szigorúan antikommunista tá­bor kizárólag katonai alakulatot foglalt magában, ún. szabadcsapatok vagy különítmé­nyek Lehár vezénylete alatt nem létezhettek. Ennek a magát emigrációban is reguláris alakulatnak tekintő egység katonai fegyelem alatt állott. Politikai fő irányvonala - nagy­részt Lehár és tiszttársai hatása alatt - egyértelműen királypárti, vagyis „legitimista” volt, amennyiben a politika egyáltalán szóba került a sok fiatal tiszt között. A Lehár-féle csapatok fegyverzete jelentéktelen volt. A vörös uralom megdöntésére sem a létszám, sem a felszerelés nem lett volna elegendő."

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék