Vasi Szemle 2001 (55. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám - A MÚLTNAK KÚTJA - Brenner Vilmos: Koronás urának hű szolgája volt csupán. Lehár Antal ezredes élete és szombathelyi működése 1918-1921 között
2001. LV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM rancsnokénak, noha az akkori hadsereg rangban legfiatalabb ezredese volt csupán. Lehár körzetébe beletartozott a későbbi burgenlandi terület is. Lehár Antal életének egyik nyugodt szakasza volt az 1920 június és 1921 húsvét közötti időszak, idejét a parancsnoksága alatt álló csapatok kiképzésére fordíthatta. A burgenlandi kérdéssel kapcsolatban Lehár szóbeli nyilatkozatot tett Teleki Pál akkori miniszterelnöknek 1920-ban, melyben elkötelezte magát a vitás terület megtartásának szorgalmazására, ha a külpolitikai helyzet ezt a kísérletet megengedi. Lehár ezzel kapcsolatban saját magát magyarországi németként jelölte meg,13 ki egyúttal magyar katonatiszt. Lehár vállalta a felelősséget a burgenlandi németség lojalitását illetően, azzal a feltétellel, hogy semmiféle provokáció magyar részről nem történik. Ez a provokáció azután, sajnos, Prónay, Héjjas és társaik révén bekövetkezett. Lehár, ki mélységesen irtózott minden irreguláris fegyveres formációtól, emlékirataiban az előbb említett „vezérek” különítményeit többhelyütt „bandának” nevezte, kipellengérezve azok sorozatos törvénysértő akcióit. Lehár a saját katonáinak szigorúan megtiltotta az önkényeskedést, a polgári lakosság elleni durváskodást, és 1919-ben megakadályozott minden önbíráskodást a volt kommunistákkal szemben. Lehár Antal, éppúgy mint valamennyi akkori katonatiszt, felesküdött Horthy Miklósra mint államfőre 1920-ban. Az eskü jóhiszemű volt, hiszen a kormányzó több ízben biztosította, hogy királypárti, és hogy helyét nyomban átadja IV. Károlynak, mihelyt az visszatér Magyarországra. Lehár ily módon nem látott konfliktust királya iránti hűsége és Horthy alatti szolgálata között. Lehár Antal ezredes, szombathelyi katonai parancsnok, tisztában volt az exkirály restaurációs szándékával általánosságban. De nem tudta annak tervezett időpontját, és nem tudhatta sem elgondolt kivitelét, sem útvonalát. Konkrétan csak annyit tudott meg 1920 folyamán Hunyady József gróf, volt főudvarmester (1873-1942) szóbeli közléséből, hogy a volt uralkodó számít Lehár támogatására várható magyarországi visszatérése során. Egyúttal utasította a király Lehárt, hogy tartson kapcsolatot Osztenburg őrnaggyal, kinek monarchista beállítottsága közismert volt, és aki Sopronban fontos szerepet játszott. Horthynak tudomása volt az exkirály szándékáról, sőt Csernoch bíboros, hercegprímás útján azt is tudta, hogy Károly 1921-ben minden körülmények között megkísérli magyarországra jövetelét. Lehár Antal ezredes 1920. február 11-i ketettel kapta az első írásbeli hírt az exkirálytól. Ezután szórványos kapcsolat állott fenn kettőjük között. Mint ahogy említettük már, Lehár konkrétan nem volt a részletekbe beavatva. Károly volt magyar király restaurációs kísérlete lényegében a külpolitikai helyzeten bukott meg. A három győztes nagyhatalom közül Anglia és Olaszország a legerélyesebben ellenezte a Habsburg-restaurációt, Franciaországban pedig csak némely, messzemenően a háttérben működő és nem döntően befolyásos kör lett volna hajlandó siker esetén az ügyet nem ellenezni. Nyílt kiállásról azonban szó sem volt. A Magyarországot körülvevő kisantant országai természetszerűleg ellenségei voltak minden Habsburg-akciónak, és fegyveres beavatkozással fenyegettek. Ezen erőviszonyok mellett teljesen mindegy volt, milyen belföldi támogatást kapott volna Károly király az országban. A restauráció nem volt kivihető, de semmi esetre sem csak azért, mert Horthy azt nem kívánta, sőt megakadályozta. Károly exkirály ügye veszett volt már abban a pillanatban, amikor 1921. március 26-án váratlanul megjelent a szombathelyi püspökvárban.