Vasi Szemle 2001 (55. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám - MAGYAR NYUGAT - Molnár Judit: Petőfi-kultusz Ostffyasszonyfán
Magyar Nyugat MOLNÁR JUDIT: PETŐFI-KULTUSZ OSTFFYASSZONYFÁN Petőfi 1839 nyarát töltötte itt. A fiatal (16 éves) fiú azonban már addigi rövid élete alatt is kalandos utat járt be. Az aszódi gimnáziumból 1838-ban hazatérő ifjút már a nyomor fogadta, szülei tönkrementek. Illyés Gyula szerint ekkor kezdődtek közte és édesapja között a konfliktusok. Az idősebb Petrovics szerette volna fiát maga mellett látni, mészárosságra fogni. Az ifjúnak azonban természetesen más tervei voltak: elsősorban katona vagy színész akart lenni. A következő évi tandíjat még nagy nehezen sikerült összeszedniük, így Sándornak nem kellett megszakítania tanulmányait, Selmecre került, a líceum retorikai osztályába. Az új környezetbe azonban nem tudott megfelelően beilleszkedni, tanulmányi eredménye is nagyon megromlott, egyik tanára meg is buktatta. Ennek több oka is lehetett. Szülei elszegényedése miatt Petőfi nyomorgott, éhezett Selmecen. Nagyon nehezen tudta feldolgozni ezt a helyzetet, s minden bizonnyal ez is hozzájárult rossz iskolai eredményéhez. Másrészt történelemtanára iránta tanúsított rosszindulata is hatással lehetett rá.3 A bukás után elhagyta az iskolát, Pestre szökött, ahol beállt a Nemzeti Színházhoz statisztának. Illyés szerint szülei megtalálták, és édesanyja szeretetével rávette, hogy térjen haza velük.4 Dienes András tudomása szerint azonban nem szülei, hanem egyik rokona, Salkovics Mihály ismerte fel, aki magával vitte Székesfehérvárra. Salkovics valószínűleg azért vállalkozott Petőfi pártfogolására, mert nagy része volt abban, hogy a fiú szülei tönkrementek. Kétezer pengőt kért kölcsön a még vagyonos Petrovicstól, és különböző ügyekben kezességet is vállaltatott vele. Ezeknek nagy szerepe volt a család eladósodásában. Ezeken a bűnein akart talán enyhíteni Salkovics Mihály a rokon fiú támogatásával. Hamarosan tovább küldte őt bátyjához, Salkovics Péterhez Ostffyaszszonyfára. Az idősebb Salkovics tagosító földmérnökként nagyon jól élt ebben a kemenesaljai faluban. A környékbeli földbirtokosok ügyeit intézte, bőven volt munkája. Egy mérnöki irodát működtetett a településen, hét-nyolc gyakornokkal dolgozott. Petőfi gyalog jött a faluba a Veszprém-Tapolcafő-Pápa-Kiscell útvonalon, körülbelül május 6-án érkezett meg Ostffyasszonyfára. Salkovics különböző munkákkal bízta meg őt: az elemi iskolába készülő ötéves fia mellé megfogadta házitanítónak, valamint mérnöki irodájában is igyekezett hasznát venni rokona jó képességeinek, elsősorban szép írásának és rajztudásának.. A fiú tehetségét látva elhatározta, hogy taníttatja: szeptemberben Sopronba küldi tanulni. A nyár elején tehát Petőfi szép reményeket táplálhatott jövőjét illetően, ez is hozzájárult a vakáció jó hangulatához. De a legmeghatározóbb mégis az volt, hogy nem kellett egyedül eltöltenie a szünidőt, mert hamarosan korban hozzá illő társak érkeztek a vidéki kúriára. Ők szintén Salkovics rokonai voltak: az öccse, Salkovics Károly és az unokaöccse, Orlay Petrich Soma, a későbbi híres festő. Hozzájuk kapcsolódott később egy ismerős csöngei földbirtokos fia, Csáfordi Tóth József is.7 A fiúk együtt töltötték a szünidőt, de jó barátság csak Petőfi és Orlay között alakult ki. Együtt járták a környéket, nagyon jól érezték magukat, még vadászaton is részt vettek.8 Lejártak fürdeni a Rábára, megismerkedtek az uraiújfalui Szelestey Lászlóval (a későbbi költővel és politikussal).9 Petőfit rokonai bevezették a helyi társaságba is, megismerkedett a környékbeli földbirtokosokkal (Weöresök, Sziták, Ajkayak, Tóthok, Pálffyak, Csáfordi Tóthok, Kisfa-