Vasi Szemle 2001 (55. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 2. szám - MAGYAR NYUGAT - Molnár Judit: Petőfi-kultusz Ostffyasszonyfán

Vasi Szemle 2001. LV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM ludyak, Ostffyak), akikkel nagybátyja nagyon jó, baráti kapcsolatban volt. Ez a társaság azért is nagyon fontos, mert itt ismerkedett meg Csáfordi Tóth Rózával. A Petőfiről szóló irodalomban két dolgot biztosan megemlítenek Ostffy asszony fá­val kapcsolatban: a fiatal lány iránt érzett reménytelen szerelmét, valamint a híres „le­vél-jelenetet”, a kiutasításáról való értesülése pillanatát. Általában a két dolgot össze is kapcsolják, előbbit jelölik meg annak okául, hogy Salkovics nem tartotta be ígéretét, nem volt hajlandó taníttatni rokonát. Nem tudhatjuk biztosan, hogy valóban van-e össze­függés ezek között. Az azonban bizonyos, hogy a költő­ valóban szerelmes volt Rózába, reménytelenül. Csáfordi Tóth Róza 1822 januárjában született, egy évvel volt tehát idősebb Pető­finél.10 Keresztelési anyakönyvi bejegyzését én is megtaláltam a csöngei Evangélikus Lelkészi Hivatal irattárában. Édesapja, Csáfordi Tóth Ferenc Csönge tekintélyes földbir­tokosa volt, köztiszteletben álló ember, aki egy ideig az evangélikus gyülekezet gondno­ki tisztét is betöltötte. Petőfi tehát nem csupán életkora, de társadalmi helyzete miatt sem reménykedhetett a szerelem beteljesülésében. Rózát általában kiemelkedő szépségként jellemzik; szőke hajú, kék szemű, lassacskán már eladósorban lévő lány volt, s valószí­nűleg észre sem vette Petőfi hódolatát.11 Bár a társaságban, az ifjak összejövetelein gyakran találkozhattak, a félénk Petőfi nem mutatta ki érzelmeit, barátainak sem beszélt ezekről. A fiúk is csak véletlenül szereztek róla tudomást, megtalálták a verseket, melye­ket imádottjának írt.12 Orlay arról is beszámol, hogy amikor gitárjátéka, éneke elismerést váltott ki Rózából, barátja féltékenyen rátámadt. Más azonban nem történhetett. A versek valószínűleg eljutottak a lányhoz, de ezek számáról, egy részük későbbi sorsáról nem tudunk semmi biztosat. A nyár végén a mérnök korábbi terveivel ellentétes intézkedést hozott, mégsem szándékozik taníttatni az ifjú Petőfit. De ezt nem közölte vele személyesen (munkája miatt nem tartózkodott otthon), csak feleségéhez írt levelében intézkedett az ügyben. Az asszony azonban nem merte ezt megmondani a fiúnak, hanem a levelet a zongorára he­lyezte, mivel tudta, hogy Petőfi ott biztosan megtalálja, hiszen rendszeresen játszott a hangszeren.13 Az ifjú tehát így értesült jövőjéről. A levél tartalmát is Orlaytól tudjuk meg: „Samut és Károlyt küldjétek vissza Sopronba, Sándornak azonban adj egy pár fo­rintot, s menjen, amerre tetszik neki, belőle úgysem lesz egyéb komédiásnál. ” Azt, hogy mi vitte rá Salkovicsot erre a döntésre, nem tudhatjuk biztosan. Lehet, hogy szerepe volt ebben annak is, hogy Csáfordi Tóth értesült a Rózához írt versekről, és a mérnöknek is beszámolt róluk. De ez nem bizonyítható teljesen. Petőfi szeptember elején hagyta el Ostffyasszonyfát, és már szeptember 6-án Sopronba érkezett, ahol beállt katonának. Így ért véget a vakáció, melynek a költő személyiségére, további életútjára gyakorolt hatását a szakirodalom szinte egyöntetűen kiemeli. Petőfi tehát mindössze 16 éves kamasz volt az itt töltött nyáron. Kíváncsi voltam arra, hogy az ostffyasszonyfaiak figyelembe veszik-e ezt akkor, amikor a költőről be­szélnek. A tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy bár a költő akkori életkorával tisztában vannak, mégsem egy kamasz fiúról, hanem általában a „nagy költőről” beszél­nek, rá emlékeznek. A későbbi történelmi személyiség tulajdonságaival, szerepével ru­házzák fel őt. Ha mégis szóba kerül­­ szakirodalomban vagy különböző helyi, megyei kiadvá­nyokban, megemlékezésekben - Petőfi életkora, azt arra használják fel, hogy a faluban

Next