Vasi Szemle 2003 (57. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - ARCKÉPCSARNOK - Kovács Sándor Iván: Nyéki Vörös Mátyás (1575-1654). "Dunán innei" íróarcok, IV.
2003. LVII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Tassót, aki az itáliai Parnasszuson hamar Dante, Petrarca, Ariosto mellé került, hiszen Tasso A mintája (1572) a pásztordráma csodált mintája volt. Ezt a „favola boscarecciá”-t, erdei mesét először Csokonai Vitéz Mihály fordította magyarra (1806), de már Balassi Szép magyar komédiájának olasz forrása esetében is az Aminta a minta. A „bellissima Amintá”-t olvasó lelkes Vörös Mátyást persze hiába keressük saját „hivatásos” költészetében. Pázmány Pétert követve - aki körül a magyar ellenreformációnak ez az 1570-es nemzedéke hadrendbe állt - Nyéki Vörös a maga hitbuzgalmi szerepét és íróságát „lelki vitézlő”-ként határozta meg, és a kívánalmaknak mint erős kezű térítő is igyekezett eleget tenni. 1617-ben például „házára ment és kihányatta minden marháját” Bő nevű Sopron megyei falu [1950 óta Vas megyéhez tartozik. — A szerk.] protestáns lelkészének - ahogy erről Batthyány Ferenchez címzett levele beszámol. De inkább kedvére való volt a győri káptalan divisori (dézsmabehajtó) feladatainak ellátása és saját birtokai felügyelete. 1616-1628 között az ő bordézsma-jegyzőkönyve őrizte meg a magyar költészet első fennmaradt falu- és városjellemző-csúfoló epigrammafüzérét. (Mit ad Isten: ezt a Bordézsma-jegyzőkönyyvet is ellopták Győrből! Ezt meg a győri Czifrik Balázs, immár tanár és verseskönyves költő derítette ki, amikor 1996-ban szeminaristám volt, és tanulmányt írattam vele Nyéki Vörös falucsúfolóiról.) Ezek a szőlő- és borjövedelmi adatok közé firkantott alkalmi versek nem tartoznak Vörös Mátyás kanonizált költészetéhez, de önfeledt játékosságuk minden figyelmet megérdemel. Weöres a Rajka, Moson, Gálos, Védeny, Levél nevű falvakra írt darabokat idézi. Kiragadok a huszonöt közül néhányat én is: Királyhida a Lajta folyó mellett Civitas Pruggensis and Fluvium Lajta, Hol pénzedre nyílik az a pajta. Szentjános Sanct Joannes, Szent János, Ahol az veza* bojtorjános. Chiesa di S. Sebastiano Chiesa di S. Lorenzo fuorí déllé mura A „vera” Weöres szerint szláv eredetű, tornácot jelent.