Vasi Szemle 2004 (58. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - KÖNYVSZEMLE - Illés Péter: Jankó János: Kalauz a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának kiállításához. 1898.
Könyvszemle Marko és Mátyás király című regényben). A sorsdöntő történelmi pillanatokban mindig felbukkan Mátyás mítosza. Jugoszlávia szétesésének kezdetén (1988) a politikai graffitik között szerepelt az „Ébredj fel, Mátyás király” is. Szlovénia ma önálló állam, tagja az Európai Uniónak. Lukács István könyve most talán még aktuálisabb olvasmány, mint megjelenése évében. M. Kozár Mária Jankó János: Kalauz a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának kiállításához 1898. Szerk.: Szemkeő Endre és Gráfik Imre. Kiad.: Néprajzi Múzeum, Budapest, 2002. 252 old. (A Néprajzi Múzeum Tudománytörténeti Kiadványsorozata. Series Historica Ethnographiae 12.) 1902. július 8-án, a Csík megyei Borszéken, gyűjtőútja egy állomáshelyén az alig harmincnégy esztendős Jankó János elhunyt szívszélhűdésben. A századfordulón éppen csak kibontakozásnak induló hazai néprajztudomány egyik legnagyobb hang- és irányadóját veszítette el ezen a napon. Jankó János életpályáját, tudományos munkásságát, az alig tíz esztendős, de óriási munkabírással végzett, grandiózus fővárosi és vidéki múzeumszervező tevékenységét már számos helyen elemezték és méltatták. Az elmúlt alig több mint száz esztendő alatt a magyar néprajzi muzeológia egyik alapító atyjáról konferenciák és emlékkiállítások sora emlékezett meg. Az ambiciózus, mindenek felett céltudatos fiatal tudós emlékének szentelt méltatások szerzői között található többek között Balassa Iván, Fogarasi Klára, Gunda Béla, Kodolányi János, Kása László, Selmeczi Kovács Attila, Stirling János, Szilágyi Miklós és nem utolsósorban az a Szemkeő Endre, aki A Millenniumi Falu 1989-es fakszimile, illetve az Utazás Osztrákföldre 1999-es kiadását követően, ezúttal Gráfik Imrével közösen szerkesztett forrásközlő gyűjteményes kötetet. A Néprajzi Múzeum (1969-) jogelődjének tekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya (1895-1925), melynek induló önálló működését jelentette az 1898. június 16-án megnyitott első néprajzi állandó kiállítás a budapesti Csillag utca egy bérházában. A jankói életmű torzóban maradt, akárcsak az a kézirat, amely a zárt terű kiállításhoz íródott. A szerkesztőknek köszönhetően a kritikai forrásközlés alá vont szöveg a feltehetőleg harmincezer tárgyat felvonultató impozáns kiállításához íródott katalógus, vagy miként azt Jankó nevezte: Kalauz. A szerény kivitelű, szürke papírborítóval megjelentetett kötetet Gráfik Imre egy önálló tanulmánya vezeti be. A szerző a tőle megszokott alapossággal győzi meg olvasóját arról, hogy a tervezett írás és annak születése körülményeit bizonyos fokig rekonstruálni képes egykorú dokumentumok mind-mind azt bizonyítják, hogy itt nem egyszerűen kiállítási tárgykatalógusról van szó. Sokkal inkább a mai értelemben vett kiállítási vezető megalkotása lehetett a cél, melyben a legfontosabbnak ítélt tárgyakat a lehető leggazdagabb részletességgel igyekeznek leírni a múzeumlátogató közönség számára. A korabeli muzeológiai gyakorlatnak megfelelően a harminckét szobában elhelyezett zsúfolt kiállítás jelentette jórészt magát a raktárt is, tehát valójában egyfajta gyűjteményi ismertetőről van ugyanakkor szó. A szövegközlés tematikája az adattári tételek alapján készült, így a magyarországi népviseletek, halászat, pásztorkodás és pásztorművészet, illetve a nemzetközi gyűjtemény leírásai követik sorban egymást. Mint a felsorolásból is kitűnik, a kiállításban a magyar és egyetemes néprajz egymásba kapcsolódva gazdagította az ország, a nemzet kulturális értékeit, egyúttal öntudatát. A sajtó alá szerkesztett szövegek a mai helyesírási szabályokat követik. Az egyes tematikus egységeket szaklektorok látták el az értelmezéshez szükséges jegyzetekkel: Fülöp Hajnalka (viseletek), Szilágyi Miklós (halászat), Sáfrány Zsuzsa (pásztorművészet), Wilhelm Gábor (nemzetközi anyag). A szöveg mellett szerepelnek a kiállításról fennmaradt fotóritkaságok is, továbbá néhány tárgygrafika, a Jankó által szerkesztett viseleti fénykép-összeállítás, illetve egyes azonosítható tárgyakról készült színes fényképfelvételek.