Vasi Szemle 2004 (58. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 1. szám - FORRÁS - Krizsán László: Magyar László hitelesen, I. Kámba ország leírása

KRIZSÁN LÁSZLÓ: KÁMBA ORSZÁG LEÍRÁSA Nem csudálhatom eléggé, ezen nyílt barátságot, a mellyel ezen, vad pásztor népek irántam viseltettek, annál is inkább, hogy soha fehér ember kívülem, ezen országban még nem érkezett; különösen a nőnem, mely itt igen szép, csak hamar oly nagy bizodal­mát várta velünk, hogy sokan azonnal magukat önkényt szolgálatunkra ajánlották.­­ Lát­ván ezen szíves elfogadást, jó sikert ígérek válalatomnak, a Kunene folyamon keresztül, az Onkanyamák Országába eljuthatni. Es­tr­efelé egy Nambáló (helytartó) jött tanyámra, engemet a tartomány Fejedelme nevében üdvözölni, a ki egy bizonyos távolyságon, földre kukorodva ekép üdvözüle: Gye­pei, Gyepei m­éne, vá pinduka, vá­rámba kindele” - Néked egésséget, nagy egésséget kívánunk, jól érkezett légy hozzánk fehér ember. A melyet viszonozva, neki tudtára ad­tam, hogy nagy kívánságom lévén Fejedelmeket elmélni, és neki ajándékot adni, a mely­re ő megelégedését nyilatkoztasd, mondván, hogy ő már meg­érkezésemről őt tudósította, azért két, három nap múlva, annak küldöttei hozzám elérkezendnek. Végre neki egy pár sor üveg gyöngyöt adva, engem oda hagyott. - A hévmérő ezen napon árnyékba 29° Reamur fokot mutatott. Julius 5-re Már korán reggel nem alhatok, a nagy lárma miatt, melye­t a hozzám tóduló csoportok sátorom előtt ütöttek, részént kíváncsiságból jöttek, részént élelmi­sze­reket hoztak eladásra. - Nem lévén szándékom, ezen tartományba sokáig mulatni, azért használni kívánván üdőmet, eltökéltem a Kumbai tavat meg­látogatni, ahova több fegy­veres embereimmel, és néhány bent­szülöttekkel, a szükséges élelmiszerekkel ellátva, már reggel útnak indultam. Délkeleti irányban, mintegy hat órai utazás utáni, mindenütt lakott földeken keresztül végre a föld színe tetemesen alacsonyodni kezdett, mely decli­­ven előre haladva, a vegetatio mindinkább dusabnak mutatkozott, az erdő a melyen ke­resztül hasadék sűrű­ebb, hoszszu filix fa borítá, a nagy fák ágait melyeknek le­csüggő farkai, keverve sok szipó gyökerekkel, ezen erdőknek, inkább dél Amerikai, mint Afrikai caractert adtak. A nedves árnyékba, gyönyörűen virítottak a veres színű, lantana, heliko­­nia, és brumelia virágok.­­ Mintegy két óráig haladva ezen sűrű erdők között, melybűl kijutva, egy felséges láthatár terült ki szemeim előtt. A le­nyugvó nap szokszorosan visza verődvén a nyugodtan elterült tó vizétűl, egy arany, és ezüst láthatár képzete, melyet, a tavat körülvevő sűrü erdők, azt még feltűnőbbé tették. Sokáig nem telhetek meg, ezen felséges Panoráma szemlélésével, még végre, az eltűnő napra, csak hamar sötét északa következett, a midőn meg gyújtván tüzeinket, a vad állatok miatt a jövő napra várakoz­tunk. Julius 6-a A felette nedves étzakára, egy form nap tűnt fel, a midőn ezen gyönörű vidék, egész szépségével mutatá magát, leírhatatlanok a külömbféle hangok, melyeket a tavat környező sűrű erdőkben lakozó madarak hoztak.­­ Seregenként repdestek itt, a pézsma katsák (anas moscato) A gyönyörű skarlát tollú flamengok (phoenicopterus ru­ber) és kalányos gémek (platalea leo corodia) egész kényelemmel sétáltak a tó partjain. Sok neme a kolibriknak volt itt látható, a többek közt észre vettem a kék tollú, veres orrú troquilus saphirinust, a veres tollú, és sárga koronás troquilus omatust, de a mi leg­inkább magára vonó figyelmemet, egy közép nagyságú majom volt, melyert tökéletesen arany színéről azt sim­a aureata-nak nevezhetnék, ezen állatok csoportosan ugráltak a nagy fák ágain, és nem mutattak félelmet jelenlétünkön. Nem emlékezek, hogy ezen ma­jom nemet valahol, dél Amerikában vagy Afrikában láttam volna, kedvem jött egyett kö­züllök le lőni, de vezetőim ellent állottak, mondván, hogy itt a tartomány főnökén kivűl, mindenkinek halálos büntetés alatt, a vadászat tilalmas, mert ezen környékbe vagyon, meg holt fejedelmeik temető helye.

Next