Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Németh Sándor: Csapó Tamás - Kocsis Zsolt (szerk.): A kistelepülések helyzete és településföldrajza Magyarországon

KÖNYVSZEM­LE Jó szívvel ajánlom minden, a történelem és régészet újdonságai, a Kárpát-medence természe­ti és históriai értékei iránt érdeklődő kedves Olvasó kezébe és könyvespolcára ezt az értékes kiad­ványt. (A Vasi Szemle Olvasói közül a vasiak számára a kötet két szombathelyi lelőhelyű­ témájú dol­gozata lehet a legérdekesebb. Ilon Gábor Napistenről írt cikke a Jáki úti temető területén előkerült késő bronzkori kincslelet diadémjának ábrázolását elemzi, Tóth István pedig a lovagrendbe emelke­dett Faustinianus, az egykori savariai polgármester és­­ egyéb tisztségei mellett - tartományi főpap igen tevékeny, mozgalmas karrierjének ismertetése során azt is feltételezi, hogy esetleg ő tehetett ala­pítványt az Iseum felépítésére.) Fekete Mária Csapó Tamás - Kocsis Zsolt (szerk.): A kis­települések helyzete és településföldrajza Magyarországon. Savaria University Press, Szombathely, 2007. 266 old. 2006-ban immár harmadik alkalommal tartottak településföldrajzi konferenciát a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Társadalomföldrajzi Tanszékén. A rendezvény ezúttal hazánk kistelepüléseinek helyzetével, kilátásaival, településföldraj­zi jellemzőinek feltárásával foglalkozott. A hagyományoknak megfelelően az elhangzott 19 előadás megvitatott, átdolgozott, írott formában kiteljesedett változata konferenciakötet formájában is meg­jelent. A könyv tematikailag három fő részre tagolható, majd a második rész további csoportokra bontható. A terjedelmi korlátok miatt jelen esetben minden fő témából csak egy-egy publikációt ismertetek részletesebben, a többit csak jelzésszerűen. Az első részt összesen négy, a kistelepülések elméleti megközelítésével, csoportosítási lehe­tőségeivel, általános fejlődési tendenciáival foglalkozó tanulmány képezi, amelyből az első, Beluszky Pálé a magyarországi falufejlődés új, rendszerváltozás óta kijelölhető irányait vizsgálja. A professzor több évtizedes munkásságában kitüntetett helyen szerepel a falukutatás. Ő volt az, aki - Sikos T. Tamással - elkészítette hazánk falvainak első teljes körű és komplex falutipizálását 1982- ben. Azzal, hogy a XIX-XX. század fordulóján az USA-ban kidolgozott, és az 1920-as évektől vál­lalati irányításban, stratégiaalkotásban is használatos faktor- és klaszteranalízist a magyar település­hálózat tipizálásának módszereként használták fel, azok osztályozásának szempontjait dinamikai ele­mekkel bővítették. A rengeteg változó feldolgozásával hét, világosan elkülöníthető falutípust hatá­roztak meg. Az eredmény egyértelműen megmutatta, hogy a szocializmus homogenizációs törekvé­sei ellenére falvaink mennyire differenciáltak. A szerzőpáros a rendszerváltás után szükségét érezte annak, hogy ezzel a módszerrel ismét megvizsgálja hazánk falusi jogállású településeit. A kutatás összegzése egy 460 oldalas kötetben jelent meg, Változó falvaink címmel. Ezek után nem meglepő, hogy a tanulmánykötetben megjelent Beluszky-dolgozat alig tíz oldalnyi terjedelme ellenére tan­könyvi színvonalú és mélységű. A geográfus szerint a falvak differenciációja napjainkban sem szűnt meg, csak az okai változtak meg. A legfontosabb változás, hogy a piacgazdaság közepette megnőt­tek a településfejlesztés belső befolyásolási lehetőségei. A tanácsrendszer felszámolásával és a me­gye szerepének csökkenésével, az innen érkező - gyakran szubjektív - finanszírozás elapadt, és he­lyére a központi (állami) fejkvóta lépett. Mivel az önkormányzatok fejlesztési-működtetési költsé­geinek igen magas hányada jelenleg a központi költségvetési szerveken keresztül jut el a települé­sekhez, azok központtól való függése ma is erős, csak egylépcsőssé vált. Az állami fejkvóta, forrás általában szűkös az egyre több önkormányzati szintre delegált feladathoz, így azok megfelelő finan­szírozását csak azok a települések tudják biztosítani, amelyek jelentős gazdasági potenciállal és fia­tal, aktív népességgel rendelkeznek. Ez a rendszer sok helyen átrendezte a térségi központok kapcso­latrendszerét. A területi egyenlőtlenségeket okozó másik fontos tényező, hogy a rendszerváltást gaz­dasági orientációváltás és recesszió kísérte. Az aktív, illetve a mezőgazdasági keresők száma és ará­nya - az agrárium jövedelemtermelő képességéhez hasonlóan - radikálisan csökkent. Jelenleg sokan foglalkoznak ugyan agrártermeléssel, de kevesen élnek meg belőle. A dolgozat végkövetkeztetése az.

Next