Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 5. szám - VASI NÉPMŰVÉSZETI TÁR - Balogh Jánosné Horváth Terézia - Beszprémy Józsefné: Szabadrajzú fehérvarrásos úrihímzések vidékünkről. Vasi Népművészeti Tár, XI.

Vasi Szemle 2009. LXIII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM fehér laposöltéses és áttöréses, varrott csipke­betétes munka. A beszegett bal széle lehetett ere­detileg is a párnavég széle. Vajon milyen s mekkora (volt) a tárgy folytatása a jobb szélén? Ta­lán öt­ gránátalmásnak készült ez a kompozíció is, mint a tárgyalt fehérhímzéses lepedővégek, és mint annak a színes gyapjúhímzéses vasi népi párnavégnek a keskeny középcsíkja, amelyet közöltünk ugyanebben a cikksorozatban.17 Itt az egymást váltogató gránátalmák kétféle meg­­fogalmazásúak, nem olyan egyformák, mint a virágindás lepedőszél-félen. Az egyik fajtának az álló ovális középrészét csak rácsozás tölti ki, a másik fajtának a kerek közepét varrott csip­ke, melynek mintázata a két gránátalmában különböző. Mi lehet az alapja, oka, hogy több tár­gyon is így kapcsolódik bizonyos forma bizonyos kitöltési technikához? Talán az, hogy „pakoláshoz” szükséges a szabályos kör, míg a sorokat képező vagdaláshoz nem fontos, tehát torzulhat a kör, vagy szándékosan tervezik oválisra a változatosság kedvéért. A rácsos része­ket talán retusálták a fényképen, azok valószínűleg vagdalásos hímű áttörések. Viszont a ki­sebb kerek elemeknek egyforma a „pakolásuk”, egy összetettebb tonna a nagyobbacskákban, egyszerűbb fajta a kisebbekben, ugyanúgy, mint a mi példányunkban. A gyöngyfüzér-indának nem látható „fűzőszála”. Szemei nagyobbak, mint a miénken, és lekerekítettek, ívük lágyabb. Erőteljességük révén arányosabbá teszik a virágindás kompozíciót, amely így párnavégen iga­zán otthonos lenne, de itt is áttervezték egy nézetre a különben is erősen átfogalmazott gránát­almákat, akárcsak a mi példányunkon. Vagyis akarva-akaratlan „lepedővégben gondolkoz­tak”. Mindegyiknek a közepéből lefelé áll ki egy-egy határozott rajzú tulipán. Ez a jellegze­tesség, és az az átszerkesztés, hogy ebbe az egyetlen sávba beépítették a mi példányunk szegé­­lyhímeiből a díszes rozettákat, erősen rokonítja egy már inkább XVIII. századi, Vas megyei, ostffyasszonyfai indás fehérhímzéssel, amelyet rajzban közöltünk.18 Ez esetben is a föntebb említett XVII. századnak a vége tekinthető a készítés idejének. További játékos megoldások, elvett és hozzátett részletek népies jelleget adnak a hímzésnek. Két különböző, tehát nem szimmetrikus szegélyhímet „bújtattak el” benne, elválasztás nélkül. Ez is az egyirányúságot erősíti. A fönt-lent lezáró háromszögsorok olyanok, mint a miénken a szegélyhímeket lezá­­róak: kifelé néznek. Hasonlóan fogják egybe az eredetileg három, de már csak egyetlen össze­zsúfolt mintasávot, mint a mi példányunkon a világosan elkülönített hármat. A tárgyalt virágindás hímzés feldolgozása (2­ 4. kép) azon túl, hogy a régi példány kopásait kiegészítette, jobban fényképezhető megoldást adott vastagabb kelmén, vasta­gabb fonallal, plasztikusabban. A falvédőnek újraalkotott darab segítségével az eredeti úrihímzés is elemezhetőbb. Tervezte és kivitelezte 2008-ban, kifejezetten a jelen közlés alkalmára Varga Mária népművelő, népi iparművész, a sitkei, sárvári, káldi hímzőcsoport vezetője. A középcsíkhoz három nagy gránátalmából tervezett függőleges középtengely­re szimmetrikus, teljes kompozíciót. Párnavéghez illően, váltakozó állásban tette az indá­ra a gránátalmákat. Mindhármat egyformára varrta. Egyikben sincs csipkevarrás, csupán szálszorítást és vagdalásos kitöltést alkalmazott az áttörésekben. Mivel a szélső gránátal­mát ismételte meg középen, ott is öt-öt kis rozetta fogja közre a nagy motívumot, nem úgy, mint az eredetin, ahol a pakolásos középső motívum szélein csak három-három szám 17 BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia - BESZPRÉMY Józsefné: Szabadrajzú színes népi gyapjúhímzések vidékünkről. In: Vasi Szemle LXII. (2008) 5. sz. 620. old. és 2. kép 18 BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia - BESZPRÉMY Józsefné: Vászonhímzés és csipke. In: Vas megye népművészete. Szerk.: Gráfik Imre. Szombathely, 1996. 137. old. Annak leegyszerűsödött, későbbi népi vál­tozatát közli Csornáról SZALONTAY Judit: Hímzés. In: Győr-Moson-Sopron megye népművészete. Szerk.: Kucsán József és Perger Gyula. Győr, 2002. 337. old. 9.54. ábra

Next