Vasi Szemle 2013 (67. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 3. szám - A MÚLTNAK KÚTJA - Bariska István: "Az utolsó szó jogán". Markó Bálintné Margit boszorkányperéről
A MÚLTNAK KÚTJA BARISKA ISTVÁN: „AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN” 4. A Kőszegre összehívott küldött bíróságot a szöveg egyetlen egyszer sem nevezi pártatlan bíróságnak. Házi Jenő nagy forráskiadványában ezzel az újfajta, ítélkező fórummal kapcsolatosan még több nyugat-magyarországi város részvételéről tett említést.16 Horváth Tibor Antal, Szombathely monográfusa is felfigyelt erre.17 A XVI. századra azonban számuk Nyugat-Magyarországon négy városra és mezővárosra: Csepregre, Kőszegre, Rohoncra és Szombathelyre korlátozódott. Ezek a települések négy-négy tagot delegáltak, mindenkor a meghívó fél kérésére. így történt ez a csepregi, a rohonci és a szombathelyi üléseken is. Markóné 1539-es perében ezt a fórumot a négy szabad város és mezőváros büntetőszékének nevezik.18 idővel azonban e négy település törvényszékét is következetesen pártatlan bíróságnak („unpartenisch Gericht”) nevezték, noha a benne résztvevők köre kibővült.19 Mindez arra utal, hogy más települések bírótársainak delegálása már megfelelt a bíróság elfogulatlanságának, ezért felvette a pártatlan nevet. Természetesen a kölcsönösség jegyében, hiszen Csepregnek, Rohoncnak és Szombathelynek is szüksége volt az ítélkező felelősség részbeni áthárítására. Markóné ügyében 1539. március 19-én, még a böjti időszakban ült össze a pártatlan bíróság Kőszegen. Voltaképpen négy nappal a tortúra után.20 A delegációs rendszer tehát ebben a 10-15 km-es körzetben zökkenőmentesen működött. Elég volt arra, hogy Csepregről, Rohoncról és Szombathelyről megforduljanak a hírhozók. Elég volt továbbá arra is, hogy szépen kiírt, fraktúr írással előre elkészüljön a német nyelvű ítéletlevél, Markóné ítéleti esküszövege is. írója nevét is ismerjük, hiszen Jörg Maß saját kezűleg kanyarintotta alá az ítéletlevelet. Személyéről azonban semmit nem tudunk, s valószínű, hogy örök homály fogja fedni kilétét. A szöveg mégis világosan igazolja, hogy írója jogtudó lehetett. Egy fontos dolog még hátravan. Szükséges feloldani ugyanis az irat hátoldalának jegyzetét, amely így hangzik: „Margrethn des Markho Walenta zu Guns Hansfraw Uriecht Verschreibung 1539"(„Margaréta, a kőszegi Markó Bálint házastársának ítéleti eskükötelezvénye'’). Ebből ki kell emelni az Utrecht kifejezést. Nem csak azért, mert magyarázatra szorul, hanem azért is, mert ez a nálunk ismeretlen büntetőjogi formula a kőszegi per lényegére utal. Egyben összekapcsolja a négy város és mezőváros jogszokását az alsóausztriai perjogban ismert Fehde-joggal. Az osztrák (német) hűbéri társadalmakban 1495- ig a jogérvényesítés bevett formája volt a magánháború, a Fehde intézménye.21 Ezeket szigorú szabályok szerint vívták, de rendkívül kötött formában és békeesküben (Urfehde) zárták le. A békeeskü arra kötelezte a vesztes felet, annak rokonságát, sőt minden szövetség 16 HÁZI Jenő: Sopron szabad királyi város története. 1. rész. 3. köt. Oklevelek és levelek 1430-tól 1452-ig, Sopron, 1924. 407. sz. 345. old. 17 HORVÁTH Tibor Antal: Szombathely a XV-XVI. században. Sajtó alá rendezte és szerkesztette Benczik Gyula, Mayer László, Tóth Endre, Zágorhidi Czigány Balázs közreműködésével Kiss Gábor. Szombathely, 1993.212. old. 18 MNL VaML - Kőszeg: Ad. Mise. Markóné ítéleti esküje. 19 BARISKA István: A Szent Koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország 1447-1647. Archivum Comitatus Castriferrei. Kismonográfiák. Felelős kiadó: Tilcsik György. Szombathely, 2007. 94—96. old. 20 MNL VaML - Kőszeg. Act. Mise. Markóné ítéleti esküje: „Miniken Nach dem Sonntag Letere Inn der Fasstein”, azaz Nagyböjtkor, Leatare, húsvét előtt a harmadik vasárnapot követő szerdán 21 FUCHS, Konrad -RAAB, Heribert: Wörterbuch zur Geschichte. München, 1. köt. 263. old.