Vasi Szemle, 2019 (73. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám - JÓZSA PÉTER EMLÉKEZETE - Horváth Zoltán: Csatorna, vagy csarnok a közművelődés?

Vasi Szemle Horváth Zoltán CSATORNA, VAGY CSARNOK A KÖZMŰVELŐDÉS? K­ovalcsik József 1986-1987-ben írott három­­kötetes munkájában ,a A kultúra csarnokai ’’-ként beszél a közművelődésről. Könyvének címe egy ragyogó, tágas, színpompás és előkelő tért sejtet. Ezzel szemben Józsa Péter 1978. évi Kód-kultúra kommunikáció című tanulmánykötetének egyik alfejezete a közművelődési csatornarendszerhez hasonlítja. Egy láthatatlan, a felszín alatt húzódó hálózathoz. Melyik hasonlat az igazabb? Előadásomban Józsa Péter kiindulópontjáról kívánok szólni a jelenlegi közművelődési rendszerről. Az 1970-es évek közepétől a rendszerváltásig zajló időszak a magyar közművelődés ismételt újrafogalmazásának egyik szakasza, amely a rendszerváltásban tetőzött. Tulajdonképpen a magyar közművelődés folyamatosan újra és újra fogalmazza magát. Tudományterületi besorolása bizonytalan, leginkább a neveléstudományhoz szokás kötni, azon belül is az andragógiához, ám ez kényszerű megoldás és nem fedi le pontosan a terü­letet. Már a megnevezésben is bizonytalanság és rendszeres változás figyelhető meg. Az előbb alulról szerveződő, majd egyre inkább intézményesülő rendszert iskolán kívüli nép­művelésként nevezték a 19. századtól 1945-ig. Ezt követően, az ún. koalíciós időkben sza­badművelésnek, majd a Rákosi-korszakban ismét népművelés lett, amit váltott a közművelődés kifejezés. (Juhász, 2016. 16-41.) Törvényi szinten ma is ezt a megnevezést használjuk, miközben a szakmai közbeszédben már a közösségi művelődés jelent meg és felsőoktatásban az új típusú BA-szak is ezt használja (miközben az MA-szak kulturális me­­diációként határozza meg a szakmai tevékenységet). Hogy a helyet komplexitását jelezzük: a közösségi művelődés a közösségszervezés irányába mutat, amely egy társadalomfejlesztő tevékenység, így tudományterületileg elmozdul a bölcsészettudomány (azon belül a neve­léstudomány) irányából a társadalomtudományok, főként a szociológia, szociálpolitika, szo­ciális munka irányába. Ráadásul szinte a közművelődés szinonimájaként jelen van a felnőttképzés (andragógia), közösségi animáció, az ifjúsági munka. Sorolhatnánk. És még csak a szakma megnevezésénél tartunk. Ehhez képest kellett és kellene ma is meghatároznia a szakmának, illetve a társadalomnak is, hogy miként tekint a közművelő­désre. A fenti két meghatározás (csarnok és csatorna) két gyökeresen más felfogást jelent. A Kód-kultúra-kommunikáció című kötet megjelenésének évében, 1978-ban írja Hankiss Elemér a Viselkedéskultúránk torzulásai című tanulmányát, amely az 1982-es kiadású Diagnózisok című könyvében is helyet kapott. Itt, a korszak közművelődési helyzetét is kitű­nően jellemzi. A társas érintkezés intézményes keretei meglehetősen satnyák. (...) nagyon is

Next