Eckhardt Sándor: A jó magyar ejtés aktái (Budapest, 1941)
I. Kodály Zoltán riadója
I. KODÁLY ZOLTÁN KIADÓJA I. A MAGYAR KIEJTÉS ROMLÁSÁRÓL. A Báró Eötvös József Collegium volt tagjai Szövetségének 1937. december 9-én tartott közgyűlésén elmondott beszéd. Először megjelent az 1936—37. évi Szövetségi Évkönyvben (Gombocz-emlékkötet). Kedves barátaim! Gombocz Zoltán váratlan, korai halála félbemaradt munkák egész sorát jelenti. Nem akarom a hivatottak megállapításait ismételni. Csak két kijelentését idézem. 1929-ben, hat évvel halála előtt „megjelenendő Magyar Fonetikájáról“ beszél egy bírálatban. A Magyar Nyelvtudományi Társaságban tartott 1931 -i emlékezetes elnöki megnyitójában, miután a nyelvhelyesség kérdését minden oldalról megvilágította, azt ígéri, hogy stilisztikai vonatkozásairól más alkalommal fog szólni. Ez az alkalom örökre elmúlt és ki fogja pótolni? Ki bocsátja erre a kérdésre az elme olyan reflektorfényét, amilyennel ő rendelkezett? Kedves barátaim, az elhunyt szellemében akkor cselekszünk, ha kiki igyekszik az általa elgondolt és félbemaradt monumentális épülethez a maga tégláját hozzátenni. Ez a jogcíme mai előadásomnak is. E nélkül talán megvártam volna, hogy nálam hivatottabbak .