Élet és Irodalom (Az Aurora folytatása) 1. (1923)

1923 / 2. szám - Féja Géza: Csokonai Vitéz Mihály

alkotása csakis így lehetséges. Ez egy egész nemzedék feladata s e nemzedék, ha becsületes lesz, akkor kitagadott és forradalmár lesz, de az ő munkája az egyedüli út a magyar egység felé. * Korának legtöbbje, még Kazinczy is sokkal kisebb, szűkebb jelenség. Méltatlanul bánt vele a korabeli kritika is. Kölcsey bár nagyon leszállította Csokonai értékét, de elismerte, hogy a népiességnek­ egy tisztult s egyéni formája bontakozott ki benne. Népies­ ízű verseinek kompozíció­beli és stílharmóniája bizonyára döntő szerepet játszott Kölcsey ítéletében. Kazinczy olykor teljesen hisztérikus modorban szólt róla. Nem értette meg Csokonai gazdag, szeszélyes és különös faji színezetű kedélyét. Kazinczyban, minden érdeme mellett sok finomkodó, beteges vonás volt, egyetlen korszerű, német irány epigonja. Igen szépen, melegen s megértően írt róla Domby Márton, ez a könyv a Csokonai-irodalom legszebb alkotása. Az újabb munkák igen erős kritikára szorulnak, mert minden művészi érzéket nélkülöző tanárok írták s valamennyi újabb s újabb alkalom a hamis értékelésre. A hatás­kutatás túlzott, nevetséges kinövései ezek s mivel Csokonai sajátos líraiságát vizsgálom, azért figyelmen kívül fogom hagyni. * Csokonai első kísérletei közé tartozik a lírikus próza, divatos korabeli műfaj volt ez s alkalom a zsúfolt, még semmiféle kiválasztó­dásban meg nem tisztult élmények, hatások, képek kivetítésére. S képeink első jellegzetes vonása a nyers természetíz s a finom művészi színezés összeolvadása. Lírájának a kibontakozása nehéz volt és nem harmonikus. Zagyva s beteg irodalmi korban született, nálá­nál sokkal kisebb tehetségek érvényesültek, magányos volt s a kialakulatlan, mert közepesek, félmunkájából álló kor is összezilálta az erőit, így milienje jórészt zavaró momentum volt s viszont ez a kor megtisztulásra törekedett, vergődött benne, úgy hogy Csokonai részint divatoknak az igazi irodalmiság felé való tisztulását jelenti. Az ő temperamentuma egy művészileg nagyon fejlett korban bitt volna érvényesülni, nem volt merész, romantikus forradalmár s a rendszer­telen kultúráltsága is folyton kísértette. Az egész életérzésében volt valami széttöredezettség s viszont ebből alkotásai tetőpontján különös lírai kifejezés lett: sok hangszer harmonikus muzsikája. Nagy hiányok érzete futott össze benne s a fejlődést jóformán erőszakolnia kellett. Sok volt ebben a fejlődési vágyban a formai

Next