Élet és Irodalom (Az Aurora folytatása) 1. (1923)
1923 / 6. szám - Tóth Árpád: Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz
62 Huszonhét esztendőm viszem batyumban, Elfáradt vándor, céltalan után, Batyumban csupa lim-lom, ócska búm van, Miért is hurcolom még, nem tudom,S miért a versek, ez a fájó, éber Ösztön: árulni halk bánatomat, Mint cukros, fanyar fügét a kucséber? — így sírtam ott a hűvös fák alatt. S költőm! akkor Te jutottál eszembe, Te is nézted Debrecen fasor-rácsát, Mint tömlöc-rácsot bús rab néz merengve, S már nem is várja víg szabadulását. Itt rejtegetted kínját életednek S itt éhezett szelíd lelked halálra, Mert már nem ízlett, rossz ínyű betegnek, A remény hamujában sült pogácsa ...