Heinrich Gusztáv (szerk.): Egyetemes irodalomtörténet. 3. kötet Kelták és germánok (Budapest, 1907)
IV. Németek
456 HEINRICH GUSZTÁV király szolgálatába került volt. Most a pogányok is készülnek a csatára ; midőn a franczia sereg az előkészületeket a vár fokáról végignézi, számosan megijednek és haza akarnak szökni. De az egy Rennewart visszakergeti őket. Végre megindul az ütközet, melynek egyes részleteit a költő terjedelmesen, sokszor megnyerő, egészséges humorral rajzolja. A hosszas és elkeseredett harcz a keresztények fényes győzelmével végződik, de Vilmos örömpoharába egy keserű ürömcsepp esik : az erős Rennewart eltűnt. A cselekvény történeti alapja Vilmos aquitániai gróf győzelme a mórok fölött 793-ban. Wolfram ellenlábasa Gottfrid von Strassburg talán polgári származású, igen tanult férfiú volt, aki ismerte a classicus irodalmat és igen jól tudott francziául. Életéről egyebet nem tudunk, mint hogy egyetlen reánk maradt művét, Tristan-eposzát, 1210 körül Thomas de Bretagne elveszett eredetije alapján írta. E fényes munka a középkori lovagiság legragyogóbb képe, melyet költő valaha rajzolt. Gottfrid tudatos ellentéte Wolframnak, akit az előadás fényében, a jellemzés lélektani finomságában, az emberi szív ismeretében, a szenvedély rajzának bámulatos mélységében és igazságában felülmúl, de világnézetének mélységét és komolyságát tekintve, utat nem ér. Gottfrid remek elbeszélő, a nyelvnek és versnek egyaránt virtuóza; mester a jellemzésben, valamint a helyzetek rajzában. Optimista világnézetű, de nem erkölcstelen, mint sokszor vádolták, mert bűnös szerelmes,párja sokat szenved és végül borzasztóan lakok Gottfrid művei közül csak Tristan-eposzát bírjuk, mert ,A szent szűz dicséretehez. terjedelmes költemény, melyet a lyrikusok nagy középkori kézirata neki tulajdonít, nem az ő műve. A Tristan-monda csak annyiban áll az Artus-mondával kapcsolatban, hogy Tristan szintén Artus lovagja. A mondát már 1170-ben feldolgozta Eilhard von Oberge , de különben is száraz költeménye csak töredékekben maradt fenn. — Gottfrid Tristan szüleinek történetével kezdi művét. Atyja Riwalin meghal, mielőtt fia megszületik; anyja saját élete árán ad neki életet. Atyja lovászmestere saját fia gyanánt tartja és a középkori lovag valóságos példányává nevelteti Tristant. Egy alkalommal norvég hajósok elrabolják az ifjút, de midőn a tengeren vad szélvész támad, kiteszik Tristant a legközelebbi parton. E part Kurneval, ismeretlen nagybátyjának, Markénak királysága. Itt találkozik nevelő atyjával, akitől megtudja származását, és Marke örömmel látja benne rokonát. Megígéri, hogy atyja lesz, hogy lovaggá avatja, sőt nemsokára elhatározza, hogy őt teszi utódjává. Marke azonban adófizető vazallusa Írország királyának Gurmannak, aki évenkint átküld az adóért. Most is sógora, az óriás erejű Morold, érkezett Marke udvarába és harmincz nemes ifjút követel adó fejében. Tristan kész megvívni a lovaggal, hogy nagybátyját az adótól megszabadítsa. Egy kies szigetre eveznek, ahol megkezdődik a harcz . Tristan ketté hasítja ellene fejét, de ő maga is megsebesül, még pedig mérges fegyverrel vert sebben, melyet csak az írek királynője, Morold nővére, Isolde, tud meggyógyítani. Tristan, miután sebét otthon hiába gyógyíttatta, szegény vándordalnoknak öltözve, átmegy kis sarkán Írországba, hol költött kalandjai és szép dalai által nagyon megkedvelteti magát, és a királyné meggyógyítja sebét. Ezután visszatér Karnevalba. Market főemberei rá akarják bírni, hogy nősüljön meg s az ifjú Isoldét, az ír király gyönyörű leányát, ajánlják nejéül.