Kornis Gyula: Petőfi pesszimizmusa (Budapest, 1936)

I. Petőfi világnézetének gyökerei

r­ zeke ilyen irányú komoly érdeklődésre is utal.­ A világ és az élet elvi kérdéseire irányuló érdek a költővel veleszületett hajlam, amelyet a jómagát jelképező Bolond Istókban humo­rosan így jellemez : Leáztathat rólam Az eső minden ruhát, De nem áztathat le egyet, a Philosophiát. Az már aztán a szabó, Aki ezt a ruhát varr­ja , S milyen olcsó­ ingyen kapni, S mégis milyen kevés hordja. Ez a veleszületett filozofáló hajlam inkább intuitív lényeglátásban, mint az ész fogalmi okoskodásában tör elő lelkéből. Habár világnézete olvasmányai alapján inkább a XVIII. századvégi francia felvilágosodás racionalista böl­­cseségéből táplálkozik, mégis mint költő, aki az intuíció homályos, érzelmi mélységeiből merít, lenézi az észt, amely éppen a világ és élet legrikítóbb problémáira nézve csődöt mond : Nyomorú ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire! Nem kérlek én, hogy átvilágíts A más világnak fátyolán, A szemfedőn. Nem kérdem én, hogy mi legyek. Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok S miért vagyok? . . . (Világosságot !) Az ész töprengő bölcselkedése elé helyezi az élet ösztön­szerű, irracionális erejét, a cselekvésnek a logikus lendületét. 1 Azais : Constitution de l’univers, ses conséquences philosophi­ques. 1838.; Descartes: Méditations métaphysiques; Herder: Idées sur la philosophie de l’histoire de l’humanité ; Spinoza : Oeuvres ; Montesquieu : Oeuvres complètes ; Montaigne : Essais ; Condorcet : Mémoires sur la révolution fr. stb. L. Havas Adolf : Petőfi Sándor Összes Müvei. 1896. III. köt. 262. sk. lk.

Next