Kornis Gyula előszavával: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete - a gr. Klebelsberg Kunóról szóló emlékbeszédek és megemlékezések, 1932-1938 (Budapest, 1938)
Beszédek
BESZÉD A GYÁSZSZERTARTÁS UTÁN 33 És hogy itt a mi nagy fájdalmunkban koporsód mellett megfogjuk egymás remegő kezét, mi a Te pártod hívei és mind a többiek, derék szegedi polgárok, látunk újra Téged, fölöttünk, magasan, óriásra nőve: a megdicsőült Vezért, halljuk szellemhangodat, tán épp a János apostol tanítását: fiaim szeressétek egymást és szeressétek a hazát és szeressétek ezt a várost és én veletek vagyok, ne féljetek . .. És hatalmas szellemkarjaiddal körülölelsz mindnyájunkat: a Te ölelésedben testvérként eggyé olvadunk most itt e pillanatban valamennyien: a Te pártod ez az egész óriási tábor, az egész város. És nemes terhével indulásra készen áll az örökkévalóság horizontjai felé a fekete gálya. És a végtelen vizek partján áll a sereg. És meghajolnak mind a zászlók, tompán-komoran peregnek a gyászdobok, vörösen-feketén lobognak a fáklyák, gyászdalt iognak a kürtök, és elszorulnak a szívek, a könnyek fátyola borul a szemekre... És most fel kellene zúgni a Te katonáid ajkán a viharzó, szívtépő búcsúszónak: Vezér, Isten Veled . . . De nem, mi nem tudunk így búcsúzni Tőled, nekünk Te nem haltál meg, a Te géniuszod élni fog töretlen-ragyogva beláthatatlan időkön át százezer és új százezer szívben és ezer meg ezer agyvelőben s folytatja tovább gyönyörű, alkotó munkáját Nagyszegedért. Vezér, mi nem búcsúzunk! SZÉCHENYI KÁROLY GRÓF az Alföldi Bizottság szónokának beszéde. Nagy embert temetünk... Klebelsberg Kunó elmegy. Elmegy közülünk az az ember, aki soha meg nem szűnő szorgalommal és önfeláldozással, égő hazaszeretettel szolgálta egész életén át hazáját és a közügyeket. A kérlelhetetlen végzet elszakította őt tőlünk, de emlékét soha semmi sem homályosíthatja el. Klebelsberg Emlékezete.3