Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig (Pest, 1855)
Tizennyolcadik század
657 CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY. 658 sokat is készítgetetett a classicusok, de főleg Metastasióból, kinek dallamos nyelve technikájának kifejlődésére nem csekély befolyással volt. Mindezek még kéziratban forogtak a debreceniek közt; a közönség 1793-ban olvasta először nevét a Magyar Hírmondóban, mely utóbb gyakran hozogatta verseit (különösen 1801 — 3.); a Kármán Urániája 1794-ben hét darabját közlötte, de névtelenül. A szerény ifjú Kazinczy sürgetései ellenére is, kivel 1792. óta levelezett, nem lépett még ekkor ki a nagy közönség elébe. 1794. tavaszán „publicus praeceptorrá“ (segéd tanitóvá) létetett, s itt kezdődik szerencsétlensége. Becsének érzése, tanítványai lelkesült szeretete elbizottá kezdvén őt tenni, rendetlenségeket engede magának, mik az intézet fenyítékével összeférhetlenek, kivált tanítói állásban; mire az érdemlett szigornak makacsságot, tiszteletlenséget szegezvén ellent, iskolai perbe fogatott. De elvett büntetése dacára is új panaszra adott nem sokára okot, midőn 1795. a húsvéti jótétemények elvételére Halasra küldetvén, Pestre rándult fel, hol a klastromi nyűgtől szabadnak érezve magát időn túl múlatott, s tökéletlen számolásai miatt új pert vont magára, mely elől kitérvén, a collegiumból kizáratott. Elkeseredett kedélylyel, melyet a Magyar Hírmondóban megjelent előfizetési jelentése után tapasztalt hidegség még nevelt, s azért lemondva az írói pályáról, Patakra ment, s ott Kövy alatt a törvény tanulására adta magát. De nem sokára a költészet szeretete hatalmasan visszakövetelvén jogait, ráúnt a jogászi pályára, s be nem várva az 1791--ki tanév végét, e várost elhagyta, s egy ideig Kovács Sámuel bicskei rectornál tartózkodván, az őszre Pozsonyba hirdetett nádorválasztó országgyűlés őt e városba vonta, hol alkalmat reményit magát bővebben megismertetni, s igyekezeteinek pártfogókat szerezni. E végre egy költői hetilapot indított meg Diétái Magyar Múzsa cím alatt, melyet részint kész, részint az akkori események által előidézett iránykölteményekből egy maga állított ki, s ez országgyűlés végéig, a XI. számig, folytatott. Olvasták, dicsérték, de a Maecen elmaradt. Az országgyűlés befejezésével Komáromba iitézte vándor lépteit, hol 1797. april 26. tartatván a felkelő gyűlés, Csokonai ez alkalmat két tüzes költeménynyel üdvözölte : A nemes Magyarságnak felütésére, Kom. 1797. Itt ő Fábián Juliánna akkor ismeretes magyar költőnő házánál Vajda Juliannával ismerkedett meg, kivel szőtt szerelmes viszonya, miután Csokonainak semminemű jövendője a polgári életben nem volt, kilenc havi rövid tartam után a leánynak férjhez adatásával megszakasztatott. Míg e viszony tartott, Csokonai hol Bicskén Kovácsnál, hol a városban tartózkodott, s ekkor készült jó része szerelemdalainak, mikben kedvesét Lillának nevezte. Elmúlván e dolog, ez év végén vagy a következőnek elején a Festetics György által állított csurgói ref. gymnásiumnál talált alkalmaztatást, melyben először ugyan az alsó, a második tanévben már a felső osztályokat látta el. De ez állásában is 1800. februárban már utódot kapott a községgeli ízetlenségek következtén, miknek egyedüli oka, úgy látszik, gyakori mulasztásai voltak, miután a környék urainál nagy kedvességben állván, majd egyhez, majd máshoz kirándult. Csurgói lakása idejében készültek Virgil Georgicái 2), „Dorottya“ című ,nutirai eposa, továbbá három vígjátéka :Gerson du Malheureux 2 felv., Az özvegy Karnyóné s két Szeleburdiak 3 felv., és A cultura 3 felv.3), miket tanítványai által játszatott el, további több alkalmi költeményeken kívül azon szép népdalok, mik „Ódái“ közt állnak, a „Lilla“ sok dala, anakreoni dalai egy része stb. így megrakodva kész munkákkal, tért öt évi távollét után haza, hol 1800. májusban érkezett meg, s anyja házának kis kerti szobájában ütötte fel magányos tanyáját, hol ezóta némelykori, de most ritkább ki-kirándulásait egy vagy más barátja vagy tisztelőjéhez kivévén, egy évig elvonultan, s kirekesztőleg irodalmi foglalatosságainak élt. Mindenek előtt öszves munkáit kívánta szárnyra bocsátani, hogy