Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)

HODOSI ÉS KIZDIAI BÁRÓ SINA SIMONNAK flellászi és s magyar nőnek fia, Két szép hazának édesgyermeke! Ki annyi nagy felett hatalmasabb, S hatalmasok felett nagy, mert nemesb! Téged mosolygó csillag fénye közt Felsőbb rendeltetésre szült anyád, S az új vendégnek fenkölt homlokára Jótékony isten hinte csókokat. Nevelkedés, nem hogy, mit a szerencse Bőségszarvábul dúsan önte Rád, Lelketlen élvek közt eltékozold, Irigység tárgya szeretet nekül. Máskép intézted földi útadat : A holt arany kezedben éltető mag, Melyből boldogság sarjad gazdagon. Jóságod a bölcsőnél őrködik; Halálra ápoló kezeid a kór; Az agg szegény s a bús világtalannak Tőled derűl fel komor éjjelek; S a titkos szenvedő áldást imád le Reád, nemes titokban­ jótevőre! Az óvó kéz, s a mester ajkai Nevedre oktatják a kisdedet, Mert őket is segélyed boldogítja; S atyjok gyanánt szeretnek híveid, Kiket Hozzád csatolt egy kedvező sors. Emitt a jólét kútfejét nyitod : Mezőn az ész és szorgalom frigyének

Next