Toldy Ferenc: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái 2. kötet (Budapest, 1868)
VI. Csokonai. 1773-1805
144 CSOKONAI ÉLETE. A felírás felett egy repülő lepe, a halhatatlan lélek jelképe. A debreceni barátok elég gyengék voltak a végsorban egy rosszakaratú erdöföst lelni, vagy lelni akarni, városukra.Kiss Imre vala érzésük tolmácslója egy magánlevélben. Ők nem sírkövet óhajtottak, mit a temető helyisége sem látszék ajánlani242),hanem emléket valamely könyvtárában vagy szép kertében a hazának: miben kezet lehete velök fogni; ha sírkövet, úgy gúla alakút, miben kevesbbé; ft felírásban hibáztatok, hogy az eleinte a harmadik, majd első személyben szól: miben nem volt igazuk; azonban mindez nem baj , de az „Árkádia“ szóban „rúgást“ láttak „nemes Debrecen városára“, mert Barthélemy szerint az jó marhalegelő volt, kivált szamarak számára, és már e gyanú amily megfoghatatlan, oly sértő. Kiss pedig egy egész körnek tolmácsa volt. A közönség előtt nyilatkozék tehát Kazinczy az aljas és méltatlan gyanú ellen243), nyugalommal, bár nem minden élesség nélkül, és — mi nem középszerű önmegtagadást kivána — magyarázva azt, mit elfogulatlan előtt magyarázni több mint szükségtelen volt ; de a levél íróját meg nem nevezve, sőt nem is gyaníttatva. Kisst és barátjait ez sem megnyugtató, sem meggyőző. És Kiss kiadó Kazinczyhoz írott leve 242) „Insultabit armentum — mond Kiss — és igen kevés idő múlva nem lehet ott egyebet látni idomtalan kőnél, melynek levert szegletei s a rajta tett karcolások csak azt mutatják, hogy akart valaha valamit jelenteni.“ 243) „Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre.“ Hazai Tud. 1806. 252. s köv. 11.