Toldy Ferenc: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái 2. kötet (Budapest, 1868)
VI. Csokonai. 1773-1805
CSOKONAI ÉLETE/' ' 47 kivánt inkább,mint a színre tolakodni, jól emlékezvén Horác ifjára: Qui studet optatam cursu contingere metam, Multa tulit, fecitque puer, sudavit et alsit; ..........................Qui Pythia cantat Tibicen, didicit prius extimuitque magistrum. Hor. ad Pis. s engedelmeskedék a nagy költő bölcs intésének: ..........................Carmen reprehendite, quod non Multa dies et multa litura coercuit. U. ott, aminthogy csakugyan dolgozásain addig javított, simított, míg maga magát kielégíthette. Első versezete, mely tudtomra nevét a közönség elébe vezette : „Broughton Religiói Lexikonára“ 21), inkább e munka, mint a maga ajánlására jelent meg; így a Rácz Sámuelhez írott epistolion is, melyet ez maga tűzött „Borbélyi Tanításai“ első kötete elébe22). És így, náljain kivütt vágynak Theokritusból, Ovídiusból, Metastasiából stb fordításai. Nevezetes munkái még : a Batrachomyomachia travestálása : ez első originális munka a maga nemében, és derék: „A méla Tempefői, avagy Az is bolond, ki poétává lesz Magyarországban“ : ez komédia formára vett nemzeti satira, ingeniosissima, sed mordacissima, sed verissima. Ezt az ifjat ily szép eszéért mind a professor urak, mind tanuló társai, mind mindenek szeretik, becsülik . . . Csokonai debreceni, az atyját jól ismertem, a legutolsó győri papnak a fia volt, városunk egy párja nélkül való tudós chirurgust, s mindenek egy emberszerető kedvest vesztettek el benne. Magát nem ismerem, merd a kolleggiomból csak erdőre mezőre szokott kijárni.“ 21) L. a M. Hírmondóban, 1793. I. 729. 1. 22) L.az én kiadásomban, az El.Költ. I. könyvében, a 8. szer.