Toldy Ferenc: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái 3. kötet (Budapest, 1870)
Magyar költők élete I.
292 MAGYAR KÖLTÖK ÉLETE. Mivel, ennek hatása alatt nagy kedvvel űzte a természeti tudományokat is, s különösen a növénytanban némi jártasságra vergődött; a régi és új nyelvek és irodalmakban pedig nappali és éjjeli szorgalma által korán terjedelmes és összefüggő tudományos ismereteket szerzett magának, úgy, hogy collegiumi éveiben már, a bibliai, a latin, úgy az olasz, francia, német nyelvekben jelesül kiképezte magát, sőt angolul is olvasott. Ezek mellett korán verselgetett is, eleinte Kovács befolyása alatt a leoninus Gyöngyössi János módja szerint, melyet azonban nem sokára elhagyott, miután Földi és Kazinczy példáira egész lélekkel az új irányhoz csatlakozott. Ezen első időszakából számos leíró s alkalmi költeményeken kivül, melyek írására főleg az iskola s iskolai viszonyok által gerjesztetett, a satkai költészetben tett néhány, ebbeli talentomát tanúsító, kísérleteket, mikhez többi közt az akkori politikai eseményekre vonatkozó Békaegérharc (1791) a Blumauer-Szalkay módjában, s Tempefői című első vígjátéka (1793) tartoznak ; ezek mellett több rendbeli fordításokat is készítgetett a classicusok, de főleg Metastásiából, kinek dallamos nyelve technikájának kifejlődésére nem csekély befolyással volt. Mindezek még kéziratban forogtak a debreceniek közt; a közönség 1793-ban olvasta nevét először a Magyar Hírmondóban, mely utóbb gyakran hozogatta verseit (különösen 1801—3.); a Kármán Urániája is 1794-ben hét darabját közölt, de névtelenül. T. i. a szerény ifjú Kazinczy sürgetései ellenére is, kivel 1792 óta levelezett, késett még ekkor a nagy közönsége elébe