Toldy Ferenc: Irodalomtörténeti olvasókönyv, vonatkozással magyar irodalomtörténetére (Budapest, 1868)

Negyedik rész: Legújabb kor

371 NEGYEDIK RÉSZ. LEGÚJABB KOR. 372 újra lefordítottam. 15)Ez nem fog világot lát­ni, mert az idők nem úgy folynak, hogy láthasson. De jó emberek manuscriptum­­ban olvassák. Élj, Uram, szerencsésen és szeress. Én köszönöm barátságodat, és ölel­lek. Regmecen, Tokajhoz 5 mértföldnyire júl. 27. 1793. Verseidet igen érzékeny gyönyörkö­déssel olvastam Kassán sokakkal. 136. sz. Ugyanahoz (XI. levél). (Kist­ felépüléséről tudósítja). Ér-Semlyén decemb. 19. 1803. Édes Barátom ! Sok ideje lehet, hogy prédikátorunknak levele hozzád elért, és elrémített, íme ismét élek. Az isteni kar, mely végig vezetett a halálnak minden kisértetei közt, vissza is hozott a halál me­zejéből. Irtóztató ez a nyavalya. Három nap feküdtem elméletlenül és álmatlanul, s jajgattam szüntelen, én, aki minden testi fájdalmakat különben spártai elkeményü­­léssel szoktam tűrni. A mi kedves Szentgyör­­gyink volt egyik angyalomf­ej .Nálam volt egy nap , haza mer­vén felbukott a székével va­lamely betegénél, s sok ideig ki nem léphe­tett szobájából , s szerencsémre nem is volt szükségem hogy ide fáraszszam. Ám­bár a betegség igen dühösen rohant reám, de csakugyan nem volt oly dühös mint Kassán laktamban már egyszer. S ez a be­tegség nekem az életnek ismét felette be­csesége a Természetben“, Campe Psycho­­logiáját, Pest, 1794. és Gessner Daphnisát és Első Hajósát, 1797. adta ; ellenben Cso­konai, mint geniális, tanult és termékeny költő nem csak jó emlékezetben van, ha­nem olvastatik is, és szerettetik azok által, kik a gyakran újszerű kifejezés dacára gondolatai újságát, erejét, szépségét érezni képesek. De e ma feltűnő idegenség, mely­­lyel Kazinczy mindvégig viseltetett az őt imádó Csokonai iránt, épp abban találja természetes megfejtését, hogy ő előkelőleg akkori irodalmunk Augiás-alja kitisztítá­sára, a nyelvnek szépítésére, a költészet­eses édeskeserű örömeit nyújtotta. De va­lóban nem a nyomorul­ vigasztalása az a hit , hogy a Gondviselés igazságos, és abban a mértékben nyújtja a jutalmat és a pótolékot, amelyben bennünket sújtott. Mi­helyt szemeim erősödni kezdtek, Senecát loptam ágyamba, s olvasni kezdettem a Gondviselés apológiáját'7), de rajta vesz­tettem. Az anyám, az én jó anyám, észre­vette, hogy paplanom alatt valami van, és hogy szemeim meredten függnek rajta. El­vette a könyvet. — A Gondviselés kedvét leli abban, hogy engemet új meg új sze­rencsétlenség játékává tegyen, de kegyes mindenkor ki is ragadni belőle, s tudhat­nád csak, édes barátom, tudhatnád csak, mely édes bért nyújtott nekem ! Az volt vi­gasztalásom fogságomban — nem vigasz­talásom — bátorítóm, kevélyítöm, nagyi­tóm volt,­­— hogy a szerencsétlen közelebb áll az Isten kezében, és hogy szép dolog eszközül választatni az isteni kéznek ! — Visszanyervén az életet, igyekezni fogok azt megérdemleni, s új erővel futom meg azt a pályát, amire az isten hitt. 137 sz. Szentgyörgyihez írt Levelei közöl. IV. Levél. (Szentgyörgyi egy hosszú levélben nem­­­­telesét fejezvén ki a miatt, hogy a Kazinczy­nek minden közszeríj elemektől megmenté­sére volt hivatva, s így ösztönszerüleg azokhoz vonzódott inkább kik finomabb érzékkel bírtak a formai szép iránt. E te­kintet magyarázza meg legtöbb esetben Kazinczy rokon- és ellenszenveit egész éle­tén át.­­ A Sander címén Nagy által szándékolt változtatásban a szellemnek (es­prit) egy villanata mutatkozik : csoda-e, ha az annyira szellem­ nélküli időben Ka­zinczy egy ily villanatot is szinte lelke­sedve üdvözölt ?— ,s) Rousseau J. J. „Tár­sadalmi Szerződés“e értetik itt (Contrat social). — ie) Mint házi orvosa.— ,z) Sene cae de Providentia Liber unus.

Next