Toldy Ferenc: Irodalomtörténeti olvasókönyv, vonatkozással magyar irodalomtörténetére (Budapest, 1868)

Negyedik rész: Legújabb kor

381 CSOKONAI MIHÁLY. 382 Általad Sok harag lecsendesül. Boldog, és azon nem ülhet Semmi baj, A ki véled egyesülhet. Haj, haj, haj ! Kar. Evőé ! s a t. Egyes. Csak te vagy Szíveinknek mindene . El ne hagyj­ák örömnek istene ! Meghalunk , de semmi gond az, Félre hú ! A ki húsúi, mind bolond az. Hú, hú, hú ! Kar. Evőé ! s a t. Egyes. Soknak kárt Tészen a bor : szent igaz. Soknak árt A tivornya : semmi az. Fére most az etnikával . Nincs itt pap. Táncra víg compániával ! Hap, hap, hap ! Kar. Evőé ! Baeche, Éván, Évoé ! Evőé ! Bacche, töltsd lelkünket be ! Itt van a zúzos december : Bor van-é ? Bort igyon ma minden ember. Évoé ! 140 s­.. Barátságos bucsúvétel. Már hát külön választ a végzés ben­nünket, Megosztja egymáshoz forradott szivünket • E kötéssel egygyé azért kelle lennünk, Hogy annál keserűbb búcsút kelljen ven­nünk ? Hát amit annyi sok esztendő értele, Most vész el, s nem lehet már most élni vele ? Oh gyászos végezés irtóztató pontja, Mely két szerető szív frigyeit fe­lbontja; S így a legkedvesebb vagyonúnktól meg­foszt, Mikor két bar­átot kegyetlenül megoszt ! Barátság ! barátság ! oh édes nevezet, Melyre óhajtással sok szív emlékezett ! De gyakran méreggel van mézed keverve, Bontván örömünket szívünk új keserve. Véltem, hogy egymástól holtig meg nem válunk, S megoszlatónk lehet csupán csak halálunk : De lám más lappangott egy gyász fátum alatt, Amely most közöttünk vont örökös falat. Külön válunk tehát egymástól egészen, De lelkünk tovább is egymás körül lészen. Bár én nyomorogtam Spieberg havasain, Te lakjál a festett hottentott partjain ; Én Amerikán túl vontam magam hátra, Téged tartóztasson a forró Summárra1) : Az én estvém legyen fenéked reggeled2) ; Még­is együtt élek s együtt halok veled. Mostan kedves színed tán utólszor látom, Ah már isten hozzád, szerelmes barátom ! Hozzád ez utolsó szó rebeg ki számon : Légy te hív Pythias, leszek én hívDámon!3­­111. sz- A haldokló Sokrates. Lelkek lelke, te nagy, bölcs igaz és örök Jó isten, ki az én szívemet esmered, Kérésemre figyelmezz, És juttass hamar engemet ') A Szunda-szigetek legnagyobbika, nyugatra a chinai tengertől , melyen az egyenlítő fut által. — 2) Azaz , bár a föld két ellenlábaló pontján legyünk. — 3) Da­­mon és Phintias a régiségben híres hűségír barátok.

Next