Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban (Budapest, 1878)
Negyedik rész: Legújabb kor
III. IDŐSZAK. 1831-1841. ---- LYRAI KÖLTÉSZET. PETŐFI. 353 ver, s Arany, kiben a mély természet-ét erős értelemmel és ízléssel egyesülvén, az új költészet általa fogja művészi avatását nyerni. Arany lyrai időszaka már történetünk korán túl esvén, alább vele csak mint elbeszéllő költővel fogunk találkozni , a más kettővel itt kell foglalkoznunk. Tompa Mihály (szül. 1811) ( 1868) 1841-ben, s így egy évvel Petőfi előtt, lépett fel az Athenaeumban, s ennél szorosban függ össze a classicai nemzeti iskolával. Elsőbb dalai a többi epigonok jó és gyenge oldalaival bírnak. Fordulatát 1845-ben írt népdalai jelzik, s a mondák tanulmánya, mely téren hírét csakhamar (1846) megállapította. Ez óta lyrai költeményein is új hang és szín lett észrevehető, t. i. a modor helyét saját egyénisége foglalta el, tárgyait az őt körülvevő természet- és embervilágból, s a maga, körszerűeknek látszó, de költőisítés által érdeklővé lett, élményeiből vevén, nyelvét pedig a közélettől, mely nemesítés által sem szűnik meg nála közéleti lenni. Tompa kevésbbé hivatott a szabatos dalra ; a természet titkos életével várszenvben levő, a kifestésre, a jelves előadásra hajló lelke (Temetői iányok : madár fiaihoz) a terjengést engedő formákat szereti, s ezekben tartalmas elmélő, és meleg mint bárki : elegiai kedély, mely két elemét a gondolatot és érzést, a legbensőbben összeolvasztja (Alföldi képek ; Levél egy elutazott barátom után); de úgy, hogy néha az idylli (Falusi órák), másszor a nedélyes jut a legtisztább kifejezésre (A hangyákhoz), sőt nem ritkán, emebből kiválva, a gúny is, elég élesen. Minden társaié közt leghathatósban, s legtöbb eredetiséggel Petőfi Sándor lantja zendült meg (szül. 1823, 1849). Származása és erkölcseinél, hajlamai és életénél fogva egészen a népé, költészete is, mely életével egy, egészen annak jegében leledzik. Teremtő képzelemmel, mély erkölcsi érzés mellett szilaj daccal és széles jó kedvvel, de egyszersmind oly ősi gyermeteg kedélylyel, mely a conventionális világ behatásai által meghódíthatatlan, s így ennek kellő közepén is életével és költészetével a szabad természet kivételes fia, s végre erős, de kifejletlen értel- Toldy , írod. tört. 23