Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. kötet (Budapest, 1876)

Tizennyolcadik század 1772 óta

TIZENNYOLCADIK SZÁZAD. 30 S II. ..A lélek halhatatlanságáéból. (1 és 2. ének.) 1. Rémítő s vidító kétségek. Lenni? vagy nem lenni? — kérdések kérdése! Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése. Nagy kérdés, amelyet ha mélyen vizsgálok, Még több mélységeknek mélyére találok. Lát és habzik az ész, a szív fél és óhajt, S bennem a kérdésben forgó lélek sóhajt. Érzem nemes voltam, érzem gyengeségem, S reményem béborúl és derül kétségem ; S mikor a mozgó sárt az égig emelem, Az isteni lángot egy porba nem lelem. Csillagok közt hordnak aetheri szárnyaim, De a sír partjára húznak én lábaim. Az ég s a föld között függök utoljára, Én angyal meg állat, vagy csak por meg pára. Ha most vagyok, látom, mindég is kell lennem , ha nem leszek, csapás volt az élet bennem. És ha el kell múlnom, mi szükség volt élni? Egy elveszendőnek miért kell reméllni? Azért, hogy ezer baj, bú, betegség között, Mint egy számkivetett és mint egy üldözött Vágyakozzam dicsőbb rendelésem felé, Egy méltóbb országba, s még­se menjek belé? Légyek, hogy szenvedjek és bánjam létemet ? Reményljek, de ez is gyötörjön engemet ? így, örök semmiség ! óhajtsak tégedet, Vedd vissza méhedbe vexált gyermekedet. — Boldog ! százszor boldog, aki nem született, Aki nem ízlelte még meg az életet ! De jaj ! aki egyszer van és kezdett lenni, Örök halál annak semmiségbe menni. Ha nem levék vala, e nagy jót nem tudnám, S a nem esmért halál karjain aludnám. De az élet bennem mihelyt szikrát vetett, Fellobbant a hozzá vonszódó szeretet. Létei!­te mennyország ezer ínségbe is, Nem-létei ! te pokol még nem érezve is !

Next